2013.07.30 Hurrá, kirándulunk!

Dávid alvási szokásai nem javulnak, sőt. Ma, amikor még csak hajnali 4 volt, de ő már az éjszaka során harmadszor kezdett éktelen üvöltésbe, úgy éreztem, az én tűrőképességemnek is van határa és Dávid ezt most túllépte. 

Indulhat a túra

El is határoztam, hogy következő este beköltözik a mi szobánkba, mi meg ki a nappaliba, aztán üvöltsön, amennyit csak akar. Azért a helycsere, hogy kevésbé verje fel a lányokat a kiabálással. A nap folyamán aztán megenyhültem, lehet, hogy mégsem rakom büntibe szegény babát. Egyelőre reménykedem, hogy ez is csak a betegség utóhatása. Persze nem az, de hátha mégis.

Óvatosan a kígyókkal

A délelőtt – egy kis túlzással - kávézással telt. A lakásban nincs kávéfőző, és - noha Árpi végignézte Atenas összes boltját - olyat, amiben eszpresszót lehetne készíteni, errefelé nem árulnak. Pedig a Chirripó-n járt a szálláshoz egy csodás alumínium kotyogós. De jó is volt az. Azóta hurcolunk magunkkal fél csomag őrölt kávét, már bejárta fél Costa Ricát.

Tejeskávé nélkül nem indul jól a nap, ezért reggelente el szoktam menni a gyerekekkel kávébeszerző körútra. Hazafelé Léna hozza a poharakat, Luca pedig Dávidot. Arany életem van. A környéken jó pár helyet kipróbáltunk már, voltak jobbak és rosszabbak, de a legfinomabb kávét eddig a nagy ABC-ben ittuk. Mivel ma reggel mind a 6-an ébren voltunk, megbeszéltük, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal és megoldjuk az élelmiszer-beszerzést is a nagyjából 1 km-re lévő boltban. Dávid továbbra sem volt formában. Az idő nagyrészét visítással töltötte és mindent megtett, hogy sikerüljön fejest ugrania a betonra. Azt ugyan nem sikerült, de a bolt előtt simán kirohant négykézláb a parkoló autók közé. Úgy kellett utánaszaladnom. A kávézóban hangosan nevettek az emberek.

Eddig nem tudtam, hogy a lányok is szeretnek botokkal hadonászni

A hegytetőn

Ezzel a kis kirándulással és a reggelivel olyan jól eltelt a délelőtt, hogy mire összeszedtük volna magunkat a rég várt valódi túrához, Dávid egyszerűen elaludt. És aludt. És egyre csak aludt. Megfőztük az ebédet és ő még mindig aludt. Már kezdtem türelmetlen lenni. Éjszaka bezzeg ébren van, amikor meg menni kéne, akkor horpaszt. De megérte kivárni, hogy kialudja magát. Végre újra jókedvű lett és az étvágy is visszatért. Indulhatott a környéket felfedezése.

A kilátás

Kisétáltunk az utcánk végére, onnan pedig fel a hegyre. Amikor kicsit füvesebb lett az út, a lányok botokat szedtek és azzal csapkodták a növényzetet, nehogy kígyóba lépjünk. 

OREO keksz

Egy kicsit túlzásba is vitték, és akkor enyhén fogalmaztam. Kalimpáltak össze-vissza, többször majdnem fejbe verték egymást, újabb és újabb botokat gyűjtöttek és láthatóan rettenetesen élvezték, hogy dzsungelharcost játszhatnak, az amúgy autók által is tökéletesen járható másfél méter széles úton. Felmásztunk az út végéig, megcsodáltuk Atenast (és talán a Poás és az Irazú vulkánokat is), megettük a kekszeinket és hazaballagtunk. Mindenki jól mulatott. A lányok valami bizarr végtelen történetet költöttek dinókról és dinó kakikról (tehéntrágya volt az úton) és közben folyamatosan vihogtak. Dávid is lelkesen integetett minden legelésző bocinak, tényleg helyreállt a jókedve.

A zsákmány

Végezetül beültünk a kávézóba egy-egy adag maracuya fagyira. Útközben Léna talált 100 Colón-t. Hatalmas fogás, mert eddig többnyire csak 5-10 Colón-osok voltak a gyűjteményben. Ügyes kislány, már nagyban csinálja.   

Délelőtt - amíg Dávid aludt - a lányok lementek a házban (a gázos mellett) üzemelő papírboltba, ahol Léna vett magának és Lucának 1-1 ceruzát a talált pénzéből. Annyira édes. Teljesen meghatódtam, hogy Lulunak is vásárol. Hanna nem kapott semmit, mert épp rossz fát tett a tűzre, de szerencsére nem vette a lelkére. Profin tudják nevelni egymást. 

Egyszerűen eldőlt. A feje alatt Lulu bugyija látható.

Holnap megkezdjük a két napos Hanna-Léna ünneplést. Hatalmas az izgalom. Hannus ma is emlegette a sakk-készletet, amit tőlem fog kapni. Csakhogy nem fog, mert Luca és Léna készítettek neki egyet papírból. Nagyon cuki lett, csak Dávid meg ne kaparintsa, mert akkor tényleg vennem kell majd egyet.