2013.07.28 A nagy zuhé

Dávid végre jobban van. Hajnalban még kapott egy adag lázcsillapítót, de napközben egyszer sem ment olyan magasra a láza, hogy gyógyszer kelljen.  A jókedve is kezd visszatérni. Lassan indulhat a vulkántúra. Persze nem holnap, de a jövő héten elmegyünk, az már biztos.

Bohóckodás

A kedvenc helyünk

A délelőttöt még a lakásban töltöttük, hogy Dávid pihenhessen. A lányokat megszállhatta valami, mert mindhárman átmentek házitündérbe. Lucus mosogatott, Hanna Dávidot pesztrálta, Léna pedig órákon át pakolászott. Mindenhol rendet rakott, még a fogkeféket is sorba állította. Este aztán nagyon meg volt bántva szegény, amikor használat után nem a „helyükre” kerültek vissza. Pedig ő megmondta, hogy rendet kell tartani.

Zsebkutya

Kora délután felkerekedtünk, hogy kedvenc kávézónkban végre hozzájussunk napi Internet-, koffein- és fagyi-adagunkhoz . A parkban műsor volt. Egy darabig néztük a táncoló bohócokat, de a maracuya fagylalt mindenkit jobban vonzott, úgyhogy nem maradtunk sokáig. A kávézóban a bácsi már nyúlt is a fagyis kanálért, amint beléptünk. Láthatóan egyáltalán nem zavarja, hogy órák ülünk ott minden nap, fejenként 1-1 kávé és/vagy fagylalt társaságában. Ráadásul lógunk a neten és kisajátítjuk a sakk-készletet is. A lányok imádnak odajárni. Őket nem érdekli, hogy amióta itt vagyunk, a bolton és a kávézón kívül sehol sem voltunk. Számukra a nyaralás így is tökéletes. Én azért nem bánnám, ha kirándulnánk is néha. Holnap talán sikerül túráznunk egy kicsit.

Ez itt kérem szépen rendes eső

Várakozunk

Végül ott kellett hagynunk jó kis helyünket, mert fenyegetően gyülekeztek a felhők, és még nem vásároltunk. Hihetetlen, hogy minden nap annyi cuccal jövünk haza a boltból, hogy cipelni alig bírjuk, másnap délben pedig újra üres a hűtő. Érthetetlen hova lesz ez a rengeteg ennivaló. Most csak rizs és avokádó kellett (de tényleg semmi más), a kasszától mégis 5 tele zacskóval távoztunk. Fizettünk, pakoltunk, majd abban a pillanatban, hogy kiléptünk az üzletből, az eső elkezdett ömleni. Nem esni, nem zuhogni, ömleni. A lányok kidugták a kezüket az eresz alól, háromig számoltak és nevetve nézték, ahogy egy kisebb folyónyi vízmennyiség csurog végig a karjukon. Bele kellett törődnünk, hogy egy darabig nem megyünk sehová. Annyira esett, hogy egy taxiba sem tudtunk volna beszállni anélkül, hogy a frissen megjavult babát és a notebookot teljesen el ne áztatnánk.

Villanyszerelés

Szerencsére nincs TV-nk – pontosabban készülék van, adás nincs – úgyhogy nem voltunk késében valamelyik - itt oly népszerű - 180 részes brazil szappanopera aktuális epizódjának kezdéséről. Nyugodtan ácsorogtunk 20 percig a bevásárlókocsik számára fenntartott fedett részben. Néztük az egyre növekvő tömeget (mindenki várta, hogy elálljon végre), Dávid az előzőleg vásárolt kukoricapelyhet majszolta, a lányok pedig tornáztak a korláton. Időközben kicsit jobb lett a helyzet, de el nem állt teljesen. Amikor meguntuk a várakozást (és letettünk arról, hogy komolyabb megázás nélkül hazagyalogoljunk), leintettünk egy taxit, bezsúfolódtunk 6-an és 600 Colónért (~300 Ft) - ez a kezdő tarifa a taxiban - elvitettük magunkat a 300 m-re lévő lakásunkig.

Dávid legújabb trükkje, hogy négykézlábról feltolja a popsiját annyira, hogy a lába teljesen ki legyen nyújtva. Nagyon praktikus, mert így szükség esetén át tud nézni a lábai között és láthatja, mi folyik a háta mögött (fejjel lefelé).

  

Kukucs