2013.07.02 San Isidro

A körömvágó használata

Már napok óta terveztük, hogy lebuszozunk San Isidro-ba. Nem tűnt különösebben szép helynek, amikor idefelé átjöttünk rajta, de mégiscsak a tartomány második legnagyobb városa (a főváros után), úgyhogy szerettük volna közelebbről is megnézni.

A busz minden nap 3-szor megy le és fel a hegyről. A pontos időpontokat nem tudtuk, ezért reggel 8 körül a lányok kiszaladtak a boltba egy cetlivel, amire spanyolul felírtunk valamit, amiről azt reméltük, hogy azt jelenti „Mikor indul a busz?”. Jöttek is vissza a papirkával, rajta 3 időponttal: 5.30, 11.30, 16.00. Az elsőt már lekéstük, megyünk tehát a másodikkal. Tettünk-vettünk, Árpi lefutott a tulajhoz, mert elfogyott a gáz a palackból, sárkányt reptettünk, banánt ettünk, mangófát vágtunk. (Igazából a tulaj vágta machetével, mert teljesen beárnyékolta a szobánkat. Mi csak lelkesedtünk, mert a fa 2 perc alatt úgy eltűnt a ház alatti bozótosban, mintha sosem lett volna.)

Busz

A mai fagyizás

A sok fontos teendő közepette elfelejtettem, hogy pontosan mikor is indul a busz, úgyhogy 10.30-kor teljes pánikban loholtunk a megállóba, hogy aztán egy órán keresztül ne történjen semmi. Végül csak megjött a busz és elindultunk a város felé. Szó szerint minden fánál megálltunk (volt, hogy egy 30 m-es híd mindkét végében volt megálló), a lányok pedig számolták az útközben látott állatokat. Madarak, lepkék nem számítanak, így lett 40.

San Isidro továbbra sem szép, de ez nem zavart senkit. Lulu hosszú értekezést tartott arról, hogy tulajdonképpen pont olyan, mint bármely magyar város. A belváros iszonyú zsúfolt, tele boltokkal és emberekkel, kicsit kijjebb pedig lepukkant házak sorakoznak. Van viszont 6 egyetem, lehet okosodni.

Dávid, te ilyet nem kapsz!

Az egyik étteremféleségben megebédeltünk, fagyiztunk, majd körbe-körbe sétáltunk a belvárosban. Közben – milyen kicsi a világ - találkoztunk azzal a két német sráccal, akik a repülőn mellettünk ültek és akikről a buszon hazafelé kiderült, hogy San Gerardo de Rivasba tartanak, hogy holnap megmásszák a Chirripót. Most végre megtudjuk, lehet-e jegyet kapni a hegyre, avagy még egy hét múlva is itt vesztegelnek szegények.

San Isidro

Gyümölcsök a piacon

Láttunk egy igazi üldözést is. Valószínűleg egy turista kezéből kikaptak valamit, de mi már csak azt láttuk, hogy szélsebesen rohan 2 alak, mögöttük pedig a rendőrök. Az egyik rendőr menet közben elejtette a bilincsét, amit egy járókelő felvett és visszaadott neki. Vicces volt. A lányok teljesen lázba jöttek, még egy fél órával később is az esetet tárgyalták.

Belváros

A busz későn, 18.45-kor indult vissza. Mindenki nagyon elfáradt már. Ennek ellenére nem volt veszekedés vagy sírás. Luca egyfolytában monologizált, Léna pedig Hanna lelkes asszisztálása mellett lufikutyákat hajtogatott. A buszon egy holland néni mellett ültünk, aki 6 nyelven beszél, és akivel Lulu 1 órán keresztül folyamatosan németül csacsogott. A néni mostanra mindent tud a családunkról, Budapestről és a bécsi iskoláról. Teljesen le voltam döbbenve, soha ennyit nem hallottam Lucát németül beszélni. A néni nagyon meg is dicsérte, hogy milyen jól fogalmaz.

Találtunk egy bohócot

Mire hazaértünk Léna elaludt, a többiek meg csak kóvályogtak a fáradtságtól. Se vacsi, se fürdés, dőltek be az ágyba mind. Ilyen könnyű fektetés is rég volt nálunk. 

Vince, Ágoston, Zsombor, Dénes! Ezeket nektek küldik a lányok.