2013.07.13 A költözés

Megint van kutyánk

Mégsem vagyunk balekok. A ház még ma is itt van és a tegnap kapott kulcs pedig továbbra is nyitja az ajtót. A szoba nem túl nagy, viszont kivételesen több ágyunk van, mint ahányat be tudunk lakni. Hannusnak saját franciaágy jutott. A korábbi szállásokon mindig osztozniuk kellett a lányoknak és ebből időnként viták keletkeztek. Állítólag Hanna mindig keresztbe fekszik, Léna pedig rúgkapál. Ezt honnan örökölhették?

Hú, de barátságos

A tegnapi nagy túra eredményeként reggel úgy ébredtem, mint aki egész éjjel szeneszsákokat cipelt. Az összepakoláshoz sem éreztünk túl sok kedvet, úgyhogy igazán kényelmesre vettük a figurát. Órákon át reggeliztünk, majd amikor Dávid elálmosodott, gyorsan aludtunk vele egyet mi is.

Fontos dolog az UV védelem

A reggeli amúgy viccesen alakult, ugyanis megrendeltem ugyanazt a rántotta-palacsinta kombót, ami tegnap akkora sikert aratott, hogy extra adag palacsintát kellett kérni a végén, mert a lányok még ettek volna. Az étlapon már akkor is „banana pancake” néven szerepelt a dolog, de a néni mondta, hogy „no banana” és ananász darabokat pakolt a tányér szélére. Gondoltam nincs banán, kapunk helyette ananászt. Végül is mindegy. Ma viszont már lelkesen mondta, hogy „sí banana” én meg helyeseltem. A banán úgyis népszerűbb a családban, mint az ananász. Igen ám, de mint kiderült – persze nyilván minden hülye tudta eddig is – a „banana pancake” nem palacsinta néhány szelet banánnal a tányér szélén, hanem olyan palacsinta, aminek a tésztájába keverik a banánt. Nekem kifejezetten ízlett, de Hanna hallani sem akart róla és Léna is hamar lemondott az adagjáról, amikor rájött, hogy 2 dl juharsziruppal sem tudja elnyomni a banán ízét. Így történt, hogy végre egyszer Árpi és én annyi palacsintát ehettünk, amennyi csak belénk fért.

Dohányzó kutyák kíméljenek

½ 1 lett, mire elindultunk az új helyre. Egy srác, aki a Big Bamboo-ban dolgozik, elhozott minket az autóján, így ezúttal a sherpás játék a csomagokkal elmaradt.

Megérkezés után 2 perccel a lányok már a medencében pancsoltak, Dávid pedig vígan ette a kavicsot az udvaron. Szerencsére itt is van kiskutya. Már féltünk, hogy háziállat nélkül maradunk. Nagyon picike kutyus, valószínűleg kölyök még. Barátságosan nyalogatta Dávid arcát, majd ellopta a levetett pelusát és elszaladt vele.

Saját franciaágy mindenkinek?

Amíg a lányok fürödtek, mi átmentünk az út túloldalán lévő étterembe, hogy megkérdezzük, etetnének-e minket a héten. Konyhánk sajnos nincs, a meleg ételt meg nem hanyagolhatjuk egy egész héten át. Ezzel az Internet probléma is megoldódni látszik. Legalább napjában egyszer hálózathoz jutunk majd és még mosnak is ránk.    

Az egész szomszédság Dáviddal akart fényképezkedni

Amikor ezt írom a lányok és Dávid a medencében pancsolnak, és újdonsült szomszédjainkkal beszélgetnek. Egymás nevét tanulják és számolnak. A néni, ahogy hallom már egész jól megjegyezte őket. Este én is kikérdezem a gyerekeket.

A lányok annyira belejöttek a játékba, hogy nem is akarnak lemenni a partra. Inkább a másik család 7 éves kislányával ugrálnak a vízbe hatalmas „one, two, three” kiáltások közepette. Hannus az egyszerűség kedvéért ”free”-t mond „three” helyett. 

One-two-free