2013.07.27 Szobafogság

Zuzugörsz (azóta kiderült, hogy valószínűleg Zoobles a neve)

Dávid továbbra is beteg, ezért úgy döntöttünk, ma nem nagyon visszük ki őt a házból, hátha így jobban gyógyul szegényke. A nap tehát nagyrészt a négy fal között zajlott, ami mindenki idegeit megviselte.

Piknik a nappaliban

A lányok elképesztően sokat beszélnek. Bizonyos nagyon megbízható kutatások szerint a férfiak napi 400 szót mondanak, míg a nők ennek a 10-szeresét. Esetünkben ez a szám legalább 25. Megszorozva 4-el, az 100. Árpi tehát 400 szót mond (később majd Dávid is fog ugyanennyit), mi többiek pedig összesen 40.000-et. Én is rosszul bírom a folyamatos hangzavart, de el lehet képzelni ő mit érezhet egy-egy felesleges szájtépésben gazdag este végére. Őrjítő, hogy sokszor a saját gondolataimat is elfelejtem, mert mire a gondolatmenet végére érnék, már 3-szor félbeszakítottak. 

A teljes megőrülés

Blogírás közben például minden második szó után megjelenik valaki, hogy valami lényegtelen kérdést sürgősen megvitasson velem (pl milyen aranyos Dávid, amikor így vagy úgy, illetve mi a véleményem az iskolai menzán hétfőnként kapható lókolbászról). Van, hogy csak felajánlják a segítségüket az íráshoz. Irtó cukik, de sehogy sem értik, hogy az egyetlen segítség az lenne, ha egyszer végre 10 percig csöndben maradnának. Valahol persze megértem őket. Ha az embernek mondandója van, azt nem szabad bent tartani. Ha pedig nő az ember, akkor valószínűleg nem is lehet.  

Megsült A Kenyér

Ebédre elkészült a csirke és a krumplipüré. A lányok evés közben újabb beszédrohamot kaptak és ezt kényszeres helyváltoztatással kombinálták. Kevés volt a mai mozgásadag. Az étkezés végére mindketten úgy éreztük, kell egy kis szünet, úgyhogy Árpi kötelező csendespihenőt rendelt el a lányoknak a szobájukban. Dávid is tudta a dolgát - még evés közben elaludt a kezemben - őt csak le kellett tenni az ágyra. Miután mindenki elhagyta a terepet, mi kettesben beültünk a hintaágyba és titokban megettük az összes dugi OREO kekszet. Csodálatos délután volt. Egy teljes óra csend.

A szobafogság nagy előnye, hogy végre tökélyre fejleszthettük a kenyérsütési technikánkat. A reggeli kenyérben még mindig nem nagyon akart működni az élesztő, de az esti adag már gyönyörűen felfutott. Az eredmény egy, az eddigiekhez képest dupla méretű cipó lett. Hiába, gyakorlat teszi a mestert. Árpi szerint persze az eszünket sem árt használni néha és langyos tejbe tenni azt az élesztőt. Ez is egy megközelítés.

Léna legújabb megfigyelése a reggeli pelenkázásnál: „Dávidnak pirosak a gombócai.” (gy.k. a golyói)

Fáradt kislányok