2013.07.18 Kókusz szüret

Húha, apu machetével játszik!

A mai nap csak néhány apróságban különbözött a tegnapitól és terveink szerint a holnapi is hasonlóan fog telni. Reggeli, fagyi, strand, vacsora. Fagyi és strand tetszés szerint felcserélhető.

Rá kell ugyanis pihennünk a szombati buszozásra. 1 körül indulunk San Joséba és az út több mint 4 órás lesz. Egyelőre nem sikerült kideríteni a pontos időpontot, de azt már ketten is nagyon határozottan állították, hogy a házunktól 200m-re lévő buszmegállóból napi 2 busz megy a fővárosba. Holnap tovább nyomozunk az ügyben.

Éjszaka rengeteg eső esett és még reggel is hosszasan szemerkélt. Ettől az éjszakai hőmérséklet a szokásosnál jóval elviselhetőbb volt. Ennek ellenére Dávid már 6 előtt úgy döntött, hogy véget ért az alvásidő és ezt igen hangosan adta mindenki tudtára. Hanna ilyenkor azonnal felébred és nem is tud visszaaludni, amitől napközben gyakran fáradt szegénykém. Nem volt hát mit tenni, felkeltünk és hármasban sétálni indultunk a környéken. Ezúttal a helyi kicsi kutyán kívül egy picit nagyobb fekete is jött velünk. Sajnos a fekete menet közben fogott egy madarat, úgyhogy őt most már nem igazán szeretjük.

Addig nem nyugszom, amíg fel nem töröm

A séta alatt bevásároltunk és hazaérkezés után reggelit gyártottunk. Hannus megkent vagy 10 kenyeret, mire mindenki kikászálódott az ágyból. Dávid közben intenzíven tátogott, reggel mindig nagyon éhes. Ez érthetetlen, ha azt nézzük, mennyit eszik éjszaka, de a lényeg, hogy ilyenkor gyorsan és sokat kell beletömni, különben nagyon tud kiabálni. Dávid úgy általában rengeteget eszik. Ráadásul csupa felnőtt ételt. Már nem is próbálkozunk bébi trutyikkal, mert úgyis sokkal jobban szereti a jó kis fűszeres, csípős pörköltet. Reggel maga harapja az elé tartott sajtkrémes kenyeret, aztán pedig bekebelezik egy egész tál joghurtba kevert kukoricapelyhet. Napközben kilószámra eszi a banánt, este pedig a fél tál vacsorámat szokta elpusztítani. Kell az energia a napi 1500 felállás és fenékre ülés kivitelezéséhez.

A partra menet ismét házifagyit ettünk és végre sikerült kipróbálnunk az összes lehetséges ízt. Megoszlanak a vélemények, de szerintem továbbra is a guanabana a legfinomabb. A lányok már fagyizás közben eldöntötték, hogy holnap mit fognak választani, de ezt most nem árulhatom el, mert akkor hol maradna az izgalom?    

Sikerült meghámozni

Az idő nagy részét a strandon töltöttük, ahol Dávid megérkezésünk után pár perccel elaludt. A lányok és Árpi azonnal berohantak a vízbe és a hatalmas hullámok között randalíroztak. Mivel már többször figyelmeztettek minket a rendőrök, hogy a holmijainkra nagyon vigyázzunk, meg hát egy babát sem lehet egyedül hagyni, így én is „kénytelen voltam” aludni egyet az árnyékban.

Tengerparti fotózás

A nap fő eseményeként Lucus elhagyott kókuszdiókat talált a parton. Nem mintha nehéz lenne szanaszét heverő kókuszokra bukkanni, több van belőlük, mint égen a csillag. Rothadó kókuszhegyeken szoktunk átgázolni, de ehetőt eddig sosem láttunk. A nagyrészük már félbe van vágva, vagy egyszerűen csak szétmállott. Ezek viszont gyönyörűek voltak. Valaki előre feltörte őket, de az ehető, fehér belsejük még mindig hozzá volt tapadva a kemény héjhoz. Árpi ügyesen kibányászta a húsukat, mi meg annyit ehettünk, amennyit csak bírtunk. Lénának egy falat is elég volt, de a többiek – Dávidot is beleértve – lelkesedtek.

Dávid a napot megint homokban mászkálással töltötte. Úgy látszik, ezt nem

Boldog baba
(koszos gyerek = boldog gyerek)

lehet megunni. Egy idő után a kis vizes-napkrémes lábára már annyi homok ragadt, hogy a bőre gyakorlatilag nem is látszott. Én azzal viccelődtem, hogy legalább nem kell már bekenni, úgysem éri a nap. Mire Hannus: „A nap ránéz Dávidra és azt hiszi, hogy barna bőrű, ezért már nem is süti.” Itt arra a beszélgetésre célzott, amiben megtárgyaltuk, hogy Afrikában azért fekete az emberek bőre, hogy jobban bírják a tűző napot. Teljesen logikus.

Fáradt baba

Most megint ömlik az eső. Nagyon hangos, alig értjük egymás szavát. Vacsoránál kezdte, de nem úgy néz ki, mintha a közeljövőben abba akarná hagyni. Lehet, hogy ma megint fogunk tudni aludni

Fagyasztott zselé. No comment.