2013.07.10 Muffinsütés

Ekkora ananászt vettünk

 Ma, a baba-mama klub közben előkerült egy cédula a kávézóban üzemelő wifi jelszavával, úgyhogy – noha a kávézós néni elvitte délután a saját Internet izéjét – mi használni tudjuk a fenti hálózatot. Ingyen. Haha.

Úgy tűnik Hannus nem heverte ki a tegnapi cicás incidenst, mert már reggeltől borzasztó kötekedős kedvében volt. Két percenként megsértődött és az egész élet egy nagy, hosszú igazságtalanságnak tűnt számára. Először elmentünk együtt a boltba. 

Így készül az ananászlé

Már ott nem tudtak megegyezni Lénával abban, hogy ki, hány darab árut cipelhet haza. Ezt még valahogy túléltük, de amikor hazaérve kiderült, hogy nem vettünk Dávidnak joghurtot és valakinek vissza kellene szaladnia, kitört a háború a lányok között. Mindketten (Hanna és Léna) mentek volna, mindketten egyedül és úgy általában mindketten mindent akartak. Mivel Hanna közölte először, hogy ő hozza haza a joghurtot, úgy gondoltam igazságosnak, hogy Lénára bízom a pénzt (5 db 100 Colón-os érmét). 

Dinoszaurusz csontok kenyérből

Tévedtem. Ez ugyanis Hannus szerint egyáltalán nincs rendben, ő pénzt is fog vinni magával. Ok, elvettem Lénától 2 százast és átadtam Hannának. Itt kezdtem elveszteni a türelmemet és úgy érezni, hogy jobban tettem volna, ha ma reggel fel sem kelek. Végül valahogy csak elindultak a boltba. Mikor visszajöttek, Hannánál volt a joghurt (legalább az meglett, mert Dávid is határozottan úgy gondolta már, hogy rettenetes az élete), illetve mindkettő hozott vissza 1-1 fémpénzt. Szuper, milyen igazságosan sikerült megosztozni. De nem, a lányok továbbra is veszekedtek. Hannának nem tetszett, hogy Léna 3 pénzérmét vihetett a boltba, míg ő csak kettőt és nem lehetett meggyőzni arról, hogy miután ő hozhatta haza a joghurtot, ez így igenis a lehető legjobb megoldás. Sírt-rítt és azt ismételgette, hogy „Lénánál több pénz volt, mint nálam.” Ekkor csendben magamba roskadtam és feladtam a küzdelmet.

Készül a muffin

Luca mindezt rezzenéstelen nyugalommal figyelte és néha odasúgta nekem, hogy „Anyu, én már két napja nem hisztiztem”. És ez így is van. Tökéletesen be tudják osztani. Valaki mindig a nyűgős, valaki más pedig a jó gyerek (jó zsaru, rossz zsaru).  A harmadik eldöntheti, hogy melyik táborhoz csatlakozik. Ezúttal Hanna játszotta a rossz zsarut, én meg a türelmetlen anyukát. Szép reggel volt.

Most, amikor ezt írom, Dávid Kings of Leon-t hallgat a telefonomon (ez a csengőhangom, más zene nincs is rajta), rázza magát és csettintget a nyelvével. Egy igazi műértő a gyermek.  

Lulu a kis segítség

A mai – utolsó – baba-mama klub minden eddiginél jobban sikerült. Kenyértésztából csigákat és dínó csontokat, utána pedig a nálunk található maradékokból csokis-banános-M&M’s-es muffint sütöttek a gyerekek. Mindenki beletehetett 1-1 hozzávalót, aztán keverhette kicsit, a végén pedig belemerte a formába. Ahhoz képest, hogy mennyien tolongtak az asztal körül, nem is lett rémesen nagy a felfordulás. Került ugyan némi tojáshéj a tésztába, de ennyi kalcium kell a növésben lévő csontoknak.

Tízóraira muffin

Délben főtt banánt készítettem. Luca nem akarta elhinni, hogy a nagy, zöld banánok (los platanos), amiket a boltban árulnak, nyersen nem ehetők. Erősködött, hogy márpedig ő megeszi. Addig mondta, hogy végül megvettem, hadd lássa ő is, hogy néha kevés valamit iszonyatosan akarni. Nyersen természetesen ehetetlenek voltak, úgyhogy megfőztük őket vízben. Egész érdekes íze van. Átmenet a főtt krumpli és a banán között, köretnek tökéletes.

Hanna ezt rajzolta búcsuzóul Noninak,
a baba-mama klubot szervező anyukának

Délután ananászt ettünk és a helyi templomi kórus próbáját zavartuk aktívan. A lányok mindenáron a templom lépcsőjén akartak szaladgálni és erről sehogy nem lehetett őket lebeszélni. Dávidnak nagyon ízlett az ananász leve és egy kis darabot még Léna is evett a kedvemért.

Levélke a rajzhoz

Közben Dávid darabokra szedte a telefonomat. Lehet, hogy mégsem támogatom tovább a zenei fejődését.

Hanna mai vicces megjegyzése: „A krumpli nem zöldség, hanem bagona-féle.”

Léna bókja (amit ő sértésnek gondolt és ezért nem is nagyon mert elmondani): „Nem szeretek veled pötyit (=mastermind nevű társasjáték) játszani, mert túl jól gondolkodsz.”

Holnap hajnalban indulunk az óceánhoz, korán kell majd kelni. Már előre rettegek.