2013.07.29 Végre vásárlás

A lakásunk alatt gázpalack cseretelep működik. Úgy tűnik, errefelé vezetékes gáz nincs, úgyhogy az egész környék ide hozza a kiürült palackokat. Nagyon sok van belőlük, folyamatos a jövés-menés. A hely minden nap üzemel, reggel 7-től este 7-ig. Hétvégén is. Hajnalban mindig érkezik egy hatalmas teherautó, hozza a tele palackokat, némi átpakolás, majd távozik az üresekkel. 

Dolgoznak a fiúk (reggel 7-től délután 3-ig csinálták)

Maga a teherautó sem egy halk darab, de a pakolás, na az valami elképesztő. Úgy hajigálják a 1.5 méter magas alumínium tartályokat, mint a reptéren szokás a csomagokat. Minden alkalommal azt hiszem, hogy ránk dől a ház. Nappal is ijesztő, de ma reggel 5-kor jöttek. Jó reggelt nekünk és minden kedves szomszédunknak!

Pöttyöske sütizik

Később valamiféle építkezés zajlott a járdán. Tetovált fiatalemberek tettek-vettek, a lányok meg vihogva nézték, ahogy a fehér pólósnak kilátszik a feneke a gatyából, amikor leguggol. Nekem is meg kellett csodálnom a látványt. Eleinte nem tudtuk mire készülnek. Hosszan méricskéltek, majd madzagokat húztak ki a betonon. Hihetetlen lassan történtek a dolgok, pedig ketten is úgy tettek, mintha csinálnának valamit. A lányok órákon keresztül szájtátva bámultak ki az ablakon. Pont alattunk dolgoztak, úgyhogy olyan volt, mint a páholy az Operában. Nekünk volt a legjobb helyünk.

Hanna pózol

Sok találgatás után rájöttünk, hogy parkolót festenek az aszfaltra. Nyilván annak a buzi teherautónak. Rettentő szakszerűen dolgoztak. Ez nem csak a tempóból látszott, hanem abból is, ahogy a kiömlött festéktócsát egyszerűen eltakarták egy vödörnyi sárral, amit az út széléről kanalaztak össze. Már alig várom a következő esőzést. Délután lett, mire elkészültek, de meglepően jól mutat a felirat. Hiába, jó munkához idő kell. Meg némi sár.

Lulu kapott egy cukorkát a boltban

Dávid reggelre pöttyösre váltott. Épp azon örvendeztünk, hogy nyomtalanul elmúlt a láza, amikor észrevettük a piros foltokat a hasán. Instant pánikhangulat, megyünk az orvoshoz. 

Léna mosoly

Ez minimum dengue (ami amúgy teljesen kizárt a lappangási idő miatt), de lehet, hogy valami sokkal komolyabb. Hívtam is a biztosítót, hogy orvos kell, de azonnal. Felesleges volt. Amíg vártuk, hogy visszahívjanak, némileg megnyugodtunk, mert Dávid kedve változatlanul jó volt és egyéb mérgezésre, vagy ki tudja milyen szörnyűségre utaló jeleket sem láttunk rajta. Mivel a biztosító nem hívott, elindultunk a város irányába, hogy addig is elolvassuk, az Interneten fellelhető összes okosságot a láz utáni pöttyösödésről. Derek étterme előtt, a földön ülve (az étterem hétfőn zárva van) végül sikerült hálózathoz jutni és 3 perc alatt kideríteni, hogy egész biztosan a híres három napos lázról van szó. Semmi komoly, a nehezén túl vagyunk, a gyermek nincs veszélyben. 

Jár a baba, jár

Azt is írták, hogy a kiütéses szakaszban jellemzően nyűgösebbek a páciensek, mint a lázasban és mivel Dávid dél óta folyamatosan hisztizik, minden maradék kétségünk is elmúlt. Már biztos, hogy jól diagnosztizáltuk a betegséget és pár napon belül a foltok is megszűnnek. A biztosítós egyébként később visszahívott, hogy elmondja, San Joséba kell mennünk, mert ott van szerződéses partnerük. San José 1 óra busszal, tőlünk gyalog 5 percre pedig van egy hatalmas klinika. No comment. Csak beteg ne legyen az ember.

Apu a zenész

   



A kirándulás így megint elmaradt, elmentem viszont vásárolni. Egyedül. A délutáni csendespihenőt arra használtam, hogy végre beszerezzem Hanna és Léna születés- és névnapi ajándékait. Már csak 3 nap van hátra és kezdett komolyan nyomasztani a dolog. Hanna kapni fog egy szandált, Léna pedig egy UNO kártyát. Ezen kívül vágytak még nagy zacskó fagyasztható zselére és valami meglepetésre. Találtam egy remek 100 Ft-os boltot, ahol vásároltam rengeteg, igen hasznos kincset, úgy mint szilikon hajgumi, almaillatú parfüm, kistükör és Lénának nyakba akasztható pénztárca.  Ez utóbbi azért elengedhetetlen, mert Léna napjában minimum 3-4 pénzérmét szed fel a földről. Egyfolytában a földet bámulja, kicsit már aggasztó is ez a nagy lelkesedés. Tény viszont, hogy jelenleg ő a legkomolyabb pénzkereső a családban.

A kasszánál ismét sikerült megtréfálnom az eladót azzal, hogy a 4550 Colón-os végösszeget egy darab 5000-es papírpénzzel és 550 Colón-nyi apróval próbáltam meg kifizetni. Az aprópénzek hatalmasak és igen nehezek, ha nem költöm őket megfelelő tempóban, a pénztárcám féltégla súlyúvá dagad. A srác látszólag kevésbé jött zavarva, mint korábbi áldozataim, de azért a biztonság kedvéért előkapta a számológépet, nehogy rosszul adjon vissza. Értem én, hogy nem lehet mindenki matekzseni. És ezúttal legalább nem külön kaptam meg az 550-et, és azt, ami még az 5000-ből visszajár.

Az ajándékok

Délután Árpi végre szerzett egy gitárt. Azóta nagy a boldogság. Vacsorához Bryan Adams, „Everything I do, I do it for you” című számát hallgattuk spanyolul. Egyelőre nem Árpi előadásában, hanem a szomszédból jött, de remélem, hamarosan ő is megtanulja.

Itt így néz ki egy torta. Ilyet biztosan nem veszünk.

Internetünk még mindig nincs, vettünk viszont egy feltöltő kártyát a mobilomba. Mostantól helyi tarifán lehet hívni minket.