2013.07.25 Azért jó nekünk itt

A lakás

Annak ellenére, amit Domokos barátom az előző postot olvasva, következtetésként levont, Antenasban nekünk igenis jó. Kellemes az éghajlat, közel vagyunk a központhoz, minden itt van egy köpésre és egy picit kipihenhetjük a sok buszozást, mielőtt elmegyünk a vulkánhoz. Mert nem adtuk fel a tervünket, a vulkánt meg fogjuk nézni.

Az utcánk

Kicsit zaklatott éjszaka után, ½ 7-kor keltünk. Léna, Dávid és én egymás hegyén-hátán aludtunk a gyerekszobában, ami mindannyiunk pihenését nagyban megnehezítette. Az esti lefekvésnél még nem ez volt a felállás, de az éjszaka folyamán kicsit átcsoportosultunk, amikor Dávid a szokásosnál is gyakrabban követelte anyát. Lénácska, aki amúgy is körbejárja a fél világot álmában, rosszul viselte, hogy hátráltatva van az éjszakai vándorlásban. Hol Dávid feküdt rajta keresztbe, hol én voltam útjában. Reggel mondta is, hogy ilyen rosszul még soha nem aludt. Hát mit mondjak én?

Internetet intézünk

Reggeli után Hanna és Árpi elindultak San Joséba, hogy elhozzák az ottmaradt táskáinkat. Hannus végre egyedül lehetett, nem kellett senki mással osztoznia a műsoridőn. 3 teljesen órán át csak ő beszél, micsoda lehetőség! Ki is használta maximálisan.

Ma licsi lesz vacsorára

Mi még tettünk-vettünk a házban egy darabig. Épp indulóban voltunk, amikor az ajtó előtt megjelent egy gázmaszkos férfi, egy hosszú, füstokádó szörnyeteggel a kezében. Integetett, hogy menjünk ki. Mi ijedtünkben azonnal engedelmeskedtünk. Ekkor már a fél utca lakossága a járdán ácsorgott és nézte, ahogy az ember jár a házakba be-ki és mindent telefúj a büdös gázzal. Csatlakoztunk a szemben várakozó nénihez, aki elmondta, hogy dengue-moszkitó irtás van a városban és fél órán keresztül nem mehetünk vissza, mert „muy peligroso”. (Annyira, hogy a néni az aranyhalakat is kihozta egy-egy műanyag pohárban, nehogy mérgezést kapjanak) Remek. Ettől a hírtől a lányoknak természetesen azonnal pisilniük kellett, éhesek lettek és úgy általában nagyon fontos dolguk lett volna a lakásban. Dávid némi nyüglődés után elaludt a kezemben, legalább vele nem kellett azon vitatkoznom, hogy eléggé eloszlott-e már a füst.

Az a baj, hogy olyan szőrös a magja
(konzervben biztos jobban ízlene)

Hmmm...

Miután mindenki szépen lassan eltűnt az utcáról, mi is hazaballagtunk befejezni a készülődést. Fagyizni és wifi-t keresni készültünk. A házba egyelőre nincs net és ugyan a tulajdonos mondta, hogy délután elintézzük, az csak a helyszínen derült ki, hogy egy dolog megrendelni és egy teljesen másik dolog meg is kapni azt az Internetet. Meg kell ugyanis várni, hogy a kolléga jöjjön és bekösse. Ez pedig egy ekkora hatalmas faluban akár egy teljes hétig is eltarthat. Így hát nekünk továbbra sincs netünk, viszont már tudjuk melyik fagyizóba kell menni, ahol van.

1 körül megérkeztek Árpiék a 100kg csomaggal. Lelkesen mesélték, hogy San Joséban taxival mentek a buszállomásig és a taxisról kiderült, hogy magyar. Milyen kicsi a világ. San Joséban lehet vagy 10.000 taxis, de nekik pont hozzá sikerült beülniük.

Délután pakolásztunk, takarítottunk, vásároltunk, majd megjött a tulajdonos családilag és hozott asztalt, széket, függőágyat, elektromos sütőt. Most aztán már olyan kényelem van itt, mint a Hiltonban. Meg is beszéltük, hogy holnap kenyeret sütünk az új sütőnkben. Elég volt az ócska, puffasztott, izékből.  

Fárasztó nap volt