2013.08.01 Hanna 8 éves

Lufi fújás

Végre!!!

Végre eljött a nagy nap! Ma kapjuk meg az ajándékokat! Na de mikor?

Ez a kérdés reggel 7-től ½ 9-ig 10 másodpercenként hangzott el. Amikor végre túl voltunk a felébredésen (mármint Árpi és én), a felöltözésen és Dávid etetésén, akkor kezdődhetett az ünneplés. Az ajándékok hatalmas sikert arattak. Annyira imádom, hogy teljesen mindegy, hogy 200 Ft-os zsebtükör, vagy 10.000 Ft-os zenés-táncos Barbie a meglepetés, a gyerekek mindentől egyformán lelkesek. Luca végre megkapta Zuzugörszt, amitől olyan boldog lett, mintha legalábbis ő lenne a szülinapos. Először kicsit értetlenkedett, hiszen ez az én játékom és lehet, hogy Árpi is csalódott lesz, hogy elajándékozom, de amikor elárultuk, hogy csak vicc volt az egész, láthatóan megkönnyebbült. Hurrá, mégsem ment el anya esze!

8 éves nagylány

Hannus szandija sajnos szorította a lábát, vissza kellett cserélni. Pontosabban kellett volna, ha lett volna nagyobb. De nem volt. Az egész boltban 2 normálisan kinéző szandált árultak, az egyik túl kicsi, a másik túl ronda. Legalábbis Hannus szerint. Lucának bezzeg tetszett, de rá meg az volt kicsi. Vagyis csak úgy tűnt, mintha kicsi lenne. Külső, hozzánemértő szemlélők számára. Mert valójában jó a méret. Nagyon is. Mi az, hogy jó? Egyenesen a lábára öntötték. Az meg, hogy kilóg belőle a nagylábujja, csak optikai csalódás. Ezúttal azonban nem hagytam magam. Ez nem olyan, mint a főzős banán, hogy legrosszabb esetben elkészítem másnap ebédre.

Mivel természetesen pénzt nem adnak vissza, kénytelenek voltunk a másik elfogadható darabot megvenni Lénának, Hanna pedig átmenetileg cipő nélkül maradt. Lulu még duzzogott egy ideig, de aztán szép lassan beletörődött, hogy ezúttal Lénának volt szerencséje.

Készül a fagyasztott zselé

Miller és papagája

Az ünneplés egy cukrászdában folytatódott. Hanna nem túl édesszájú (gyakorlatilag csak a sima piskótát szereti) és hiába árultak kifejezetten jól kinéző tortaszeleteket, ő nem tudott választani. Végül abban maradtunk, hogy iszunk egy kávét és továbbmegyünk. Közben azért közkívánatra vettünk egy sonkás párnát, és ha már ott volt előttünk az asztalon, rászereltük a tegnap reggel vásárolt 8-as gyertyát. Hannus elfújta, kicsit örvendezett, majd már épp ott tartottunk, hogy gyorsan lefotózzuk a szomszéd asztalnál papagájjal a vállán ücsörgő bácsit és megyünk, amikor nagy éneklés közepette kivonult a pult mögül a cukrászda teljes személyzete és egy gyönyörű, gyertyával díszített epres joghurttorta-szeletet hoztak Hannusnak. Olyan kedves és vidám volt a jelenet, teljesen meghatódtam én is. Hannám boldog volt és tulajdonképpen ízlett neki a süti. Szerencsére annyira azért mégsem, hogy az egészet megegye, így nekem is jutott belőle. 

Hanna is megkaphatta egy picit

Azt gondolnánk, hogy ezt már nem lehet fokozni, pedig a legjobb (a lányok szerint) csak ezután következett. A papagájos bácsi fizetett, majd a visszajárót – szülinapi ajándék gyanánt - szétosztotta közöttük. Hanna 1500 Colón-t (~750 Ft) kapott. 1500 Colón-t!!! Egy 1000-est és egy 500-ast. Elképesztő, hihetetlen, fantasztikus, megnyertük a lottó ötöst! Mostantól már nem a rendőrségen töltött 15 perc, hanem a papagájos bácsi és az ő 1500 Colón-ja a legjobb costa ricai emlék. Mit mondjak? Csupa kaland itt az élet.  

Később elmentünk egy másik cipőboltba Hannával és 223 szandál felpróbálása után vettünk egy igazán helyes kis nyári papucsot.

Az új papucs
(legközelebb pedikűr-bérlet is lesz az ajándékok között)

Délben hatalmas ebédet rittyentettünk Árpival. Amíg készült az étel, Dávid lufival a szájában masírozott körbe-körbe a lakásban, a lányok pedig UNO-ztak és a vagyonukat számolták. Kicsit aggaszt ez a túlzott érdeklődés a pénz iránt. Lehet, hogy utánanézek majd a szakirodalomban, hogy ilyen esetekben mi a helyes szülői magatartás.

A pénzszámoláshoz kötődik Léna mai vicces mondása: 
„Mi jön a háromszázkilencventíz után?” 
Gondolom háromszázkilencventizenegy, de majd még ennek is utánaolvasok.

Ebéd után születésnapi videókat készítettünk Nórának.

Boldog Szülinapot, Nóra!

Nehéz volt megegyezni, ki melyik lufit lobogtassa a felvételen, ráadásul a lila teljesen eltűnt, így majdnem meghiúsult az egész projekt. Mázli, hogy rózsaszínből 3-at is fújt Árpi, különben lehet, hogy fel sem tudtunk volna köszönteni.

Ünnepi ebéd

Casado, Luca tálalásában

Este még elmentünk a kávézóba, ahol kiderült, hogy a tulajdonos valójában bűvész és fagyit csak hobbiból árul. Ma - csak úgy jókedvében - 1 órás műsort adott egy csapat amerikainak. Nagyon jó trükkjei voltak. A lányok tőlem kérdezgették, hogyan csinálja. Mondtam, hogy ha tudnám, én is ebből élnék.  

Még mindig nincs Internet. Mai állás szerint talán szombaton lesz. Röhej. Felmászom az oszlopra és bekötöm én magam.