2013.08.10 Lottózni, vagy nem lottózni?

Ööööö

Végre van kávénk. Kávéfőzőt továbbra sem sikerült vásárolnunk, bár nem adtuk fel, hogy egyszer majd találunk megfelelőt. Vettünk viszont egy doboz Nescafét. Zseniális húzás. Persze már sokkal korábban megtehettük volna, de eddig vártunk. Vártunk a kávéfőzőnkre. Márpedig amit az ember nagyon vár, az meg is érkezik. És mi erősen hisszük, hogy hamarosan az ölünkbe pottyan egy helyes kis eszpresszógyártó masina, viszont addig is fel kell ébredni valamitől. Főleg, hogy holnap már 8-kor jelenésünk van a parkban.

Akkor most így is fényképezz le!

Reggelire sonkáskenyeret ettünk. Ez azért különleges, mert Costa Ricában a sajtnál már csak a felvágottak drágábbak. Mivel azonban Lucus nagyon reklamált, hogy unja az avokádókrémet, vásároltunk neki egy csomag sonkát. A 200g-os kiszerelés majd 2000 Colónba (1000 Ft) került, ennyi pénzért otthon az ember elvárna némi minőséget. Itt ezért csak felvágott jár, minőség sajnos nem. A lányok megkóstolták, fintorogtak, majd közölték, hogy legközelebb maximum tükörtojás alatt óhajtják viszontlátni az ehetetlen izét. Egyedül Dávid lelkesedett egy kicsit, de aztán ő is inkább a szokásos hagyom-hogy-a-számba-tegyék-de-csak-hogy-gyorsan-kiköpjem-és-a-földről-nyaljam-fel játékot játszotta evés helyett. Nem baj, legalább nyugodt lelkiismerettel visszatérhetünk az avokádókrémre. Hanna szerint amúgy az ehetetlenség oka egyszerű: a sonkának nevezett valamit perselymalacból gyártották. 

Szia kutyi! Emlékszel még rám?

A hintaszék az enyém

Napközben meglátogattuk Los Angelesben Franck-ot, első szállásadónkat. Amíg a lányok a „házunk” körül ólálkodtak (jé, új bútorok vannak), Árpi Derekkel beszélgetett. Derek elmesélte, hogy már nem az étteremben dolgozik, hanem egy gazdag amerikai házaspár séfjeként, hol máshol, mint Roca Verdében. A család a vagyonát lottón nyerte, pedig a lottó ugyebár azoknak való, akik nem értenek a matematikához. Eddig ezért nem lottóztam én sem, de ezek után lehet, hogy mégis fogok. Arra gondoltam ugyanis, hogy ha a házra félreteendő napi 1000 Ft-ot inkább lottóra költöm, akkor lehet, hogy nem kell 197 évet várni a beköltözéssel. Azért ennek majd még utánaszámolok.

Komoly gondolatok

Finom

Vacsoránál Dávid felmászott a székre és a háttámlába kapaszkodva fel is állt. Ettől ő és - rajtam kívül - mindenki más is irtó boldog lett. Mostantól tényleg nem lehet egy percre sem egyedül hagyni, mert lassan a teraszról is leugrik, ha úgy tartja kedve. Reggelente már ő kelti a lányokat, amikor a mi szobánkból egyszerűen átmasírozik hozzájuk pakolni. Ott mindig remek kincsek hevernek a földön és reggel 6-kor nincs is jobb móka, mint megsemmisíteni egy-két rajzot vagy radírt.