2013.08.24 Garázsvásár

Garázsvásár

Mi is lehetne a legtökéletesebb szombat délelőtti program 4 nő számára, ha nem egy jó kis bevásárlás? Egy garázsvásár pedig maga a Kánaán, hisz ott 500 Colónért fél zsák holmit kapunk. A Facebookon hirdették, mi meg kíváncsiságból elmentünk. 9-kor kezdődött, fél 10-re értük oda, de a lányok útközben már komolyan aggódtak, hogy a késés miatt mindent elkapkodnak előlünk.  Hanna meg is kérdezte, hogy ha az összes áru elfogy, akkor ugye bemennek a házba és keresnek még eladó cuccokat a számunkra? Szerencsére azonban nem kellett visszazavarni a háziakat, hogy nézzenek körül jobban a gardróbban, biztos van ott 1-2 kinőtt pizsamanadrág, mert remek dolgokat vehettünk fél órával nyitás után is.

Ugráló is volt

A lányok elképesztő lendülettel költötték a pénzüket. Folyamatosan ajándékokat vettek egymásnak és nekünk. Oda-vissza rohangáltak az eladó holmik és a kassza között, mert mindig találtak egy újabb kincset. Zuzugörsz, kis pénztárca, nagy pénztárca, vászonzacsi, babaruha… stb. Ragaszkodtak hozzá, hogy Árpival mi is kapjunk meglepetést. Én a helyes pici pénztárcát, Árpi egy karácsonyi mintával díszített edényfogót. A lányok választották és fel sem merült, hogy nekem vegyék. Ciki. Pedig esküszöm, hogy én is tudok főzni. Na, de mit csináljak, ha Árpi jobban tud?

Én egy sört kérek...

Miután minden pénzüket elköltötték és még velem is vetettek egy-egy sütit, hazaindultunk. Útközben beültünk a kínai étterembe. Eddig azt sem tudtuk, hogy van ilyen Atenasban, mert cselesen pizzázónak álcázták, de most hogy rájöttünk a turpisságra, mindenképpen ki akartuk próbálni. Leginkább persze azért, mert már kopogott a szemünk az éhségtől és nem volt kedvünk főzni.

Hahó

Az étel felejthető, bár az adagok rendes kínaihoz méltóan nagyok és laktatók, de összességében annyira azért senki sem volt elragadtatva a helytől. Ami mégis emlékezetessé tette a látogatást, az a szokásos kártyás fizetés körüli bonyodalom. Már amikor beléptünk tudtam, hogy itt nem lesz könnyű kártyával fizeti, még akkor sem, ha ők állítják, hogy lehet. És tényleg. A kevésfogú, alig látó kínai bácsi, aki a kártyaleolvasót kezelte, az összes eddig látott trükköt bevetette (köztük a kedvencemet, amikor a kártyát a chip-mentes felével dugják be a résbe), de csak nem akart sikerülni. Valószínűleg megfelelő számú próbálkozás után letilt a rendszer, mert már máshol is megfigyeltem, hogy hiába van ugyanolyan leolvasó, mint a szomszédban, ahol mindig tudok fizetni, ha az első 2-3 alkalommal fordítva teszik be a kártyát, akkor kezdhetem előszedni a készpénzt. Igen ám, de most nem volt elég készpénzünk. 

Kínai-magyar-spanyol 

10.670 Colón helyett, csak valamivel több, mint 9000 volt a pénztárcában. Kínomban átvettem az irányítást és én magam próbáltam működésre bírni a masinát. Elsőre még ellenőrizte az ember, hogy az összeget megfelelően ütöm-e be, másodikra már ez sem érdekelte. Hanna - a kis praktikus - utólag meg is kérdezte, hogy miért nem csak 2000-et írtam. Minden hiába, a gép folyton hibát jelzett. Menet közben a bácsi javasolta, hogy szaladjak át a bankba és vegyek ki pénzt az ATM-ből, de 1800 Ft-os kézpénzfelvételi díj mellett igen drága ebéd lett volna, így hevesen tiltakoztam. 

Odanézzetek, Dávid áll!

Annyira fel voltam dúlva, hogy még azt is el tudtam mondani spanyolul, hogy ez egy magyar kártya és az automata használata sokba kerül, muszáj itt fizetnem vele. Fogalmam sincs, mennyit értett ebből, én mindenesetre rettentő büszke voltam magamra. De nem segítettek sem a briliáns spanyol mondatok, sem pedig az elmúlt 2 hónapban tökélyre fejlesztett kártyaleolvasó-kezelői ismereteim, fizetni továbbra sem tudtam. Amikor végül beletörődtem, hogy valakinek haza kell szaladnia pénzért, elkezdtem a pénztárcából kipakolni mindent, hogy legalább azt tudjuk, pontosan mennyi hiányzik. 9000 Colón papírpénzben, 100, 200… Bácsi szeme felcsillan, megkönnyebbülten fellélegzik, besöpri a pénzt és int, hogy szevasz. Nahát! Ez ilyen egyszerű? Miért nem ezzel kezdtük? Sőt, lehet, hogy csak 8000-et kellett volna bevallani. Vagy csak 7-et. Mi van, ha Hannának volt igaza és 2000-el is megúszhattuk volna? Na, majd jövő héten megyünk és ezt is kipróbáljuk.

Ezt a szoknyát vettem a vásárban