2013.08.05 Palmares

Rondella

Tegnap este Dávid lefekvés előtt még úgy lefejelte a sarokban - képes felével a fal felé – álló, 70-es évekből itt maradt TV monstrumot (amit amúgy rendszeresen mászókának használ), hogy majd egy órán át ömlött a szájából a vér. A fogai szerencsére rendben vannak, csak az ínyét sértette fel, de így is elég ijesztő volt a jelenet. Őt összességében sokkal kevésbé rázta meg a dolog, mint minket, többieket. Sírt egy kicsit, majd miután megnyugodott őrült rohangálásba kezdett és vígan összevérzett a fogkefémtől kezdve, a lányok matracán át, a saját hálózsákjáig mindent a lakásban. Tipikus fiú gyerek, mindig történik vele valami.

Az előző napi malőrből okulva, ma reggel már pontos buszmenetrenddel felszerelkezve vágtunk neki a kirándulásnak. ½ 8-kor indultunk itthonról, megvettük a péknél a reggelit, majd büszkén felszálltunk a 8 órás buszra Palmares felé. Ez igen, így kell egy kirándulást leszervezni.

Hanna: én vagyok a központban

A templom (alig fért bele a képbe)

A buszozás kalandos volt. Az út keskeny, meredek és igen kanyargós. A busz ment, mint az őrült, Dávid visított (nem félelmében, hanem csak úgy), én pedig kézzel-lábbal kapaszkodtam, amibe csak tudtam. Egyszer, amikor felértünk egy meredek gerinc tetejére és a busz a legfélelmetesebb hullámvasutakat megszégyenítő módon indult meg lefelé a 30 %-os leejtőn (persze fogalmam sincs mennyi volt, de nagyon meredek), én jobbnak láttam becsukni a szememet. Sikítani mégsem illik, nem a vidámparkban vagyunk.

Hugi, itt a sövény pont olyan kaktuszból van,
mint ami nálatok nyaral

Végül szerencsésen megérkeztünk Palmaresbe. Megnéztük a parkot, a templomot, a piacot, sétálgattunk a központban, ettünk egy fánkot, ittunk hozzá kávét, összebarátkoztunk egy amerikai nénivel, akinek lengyel felmenői vannak, majd felültünk a buszra és hazajöttünk.  Jó móka volt, de Atenas szebb város.  

Délután eddig nem látott módon felpörögtek az események. Először is mire hazaértünk, volt Internet a lakásban. A hűtőszekrényt ugyan kihúzták a nagy szerelés közepette (érthetetlen, hogy erre miért volt szükség), visszadugni pedig elfelejtették, de ellenőriztük és a tej nem romlott meg. Mázli, különben megint ugrik a tejberizs.

A másik hatalmas előrelépés, hogy végre valahára találtunk egy autót, amit bérbe adnak nekünk. Napok óta szervezzük, de eddig sikertelenül. Most viszont van egy 7 személyes Defender-ünk 24 teljes órára. Itt áll a ház előtt, a gyerekek és Árpi már mentek is vele egy kört. A lányok annyira izgatottan érkeztek vissza, mintha nem is lányok lennének. 

Tuti, hogy idefelé még szélesebb volt ez a buta híd

Mert azt megértem, ha Dávid boldog egy kocsitól, na de a lányok? Jó tudom, ez nem csak EGY kocsi, ez kérem szépen egy Land Rover Defender! Abban persze nem vagyok biztos, hogy 2 óra zötykölődés után is ekkora lesz a lelkesedés, de a lényeg, hogy van autónk és már semmi akadály sincs a vulkántúrának. Holnap reggel 6-kor indulunk a Poás-ra!