2013.08.21 Dengue-irtás

11.30, vége a tanításnak

Már 3 napja tart az iskola és továbbra is töretlen a lelkesedés. A 6 órás kelés (ekkora módosítottuk az első napi 5.45-öt) mindenkinek nehéz, de egyszer talán ezt is megszokjuk. A lányok – főleg Luca – nagyon elfáradnak délutánra, úgyhogy az esti fekvést is előrébb hoztuk. 

Ma is jó nap volt

Tegnap 7-kor már aludt mindenki. Fantasztikus (és merőben szokatlan) volt, hogy ilyen korai időpontban teljes a csend körülöttünk. Pontosabban végre egyedül csak én beszélhettem, senki sem vágott a szavamba. Csak Árpi hümmögött közbe néha valamit („hm”, „ühüm”, „ahogy mondod, drágám”). Most már csak nekünk kellene időben ágyba kerülnünk, mert egyelőre ahelyett, hogy kialudnánk magunkat, jobbnál jobb programokat szervezünk magunknak: elmegyünk színházba, operába, kocsmába jól berúgni (ahogy Domokos javasolta), vagy csak letöltünk egy filmet a netről. Tegnap például megnéztük a legújabb Star Trek csodát. No comment. Lehet, hogy mégis inkább aludni kellett volna.

Ez volt a fején, amikor hazajött a suliból

Az iskola időbeosztása igen vicces. Eddig még minden nap beírták legalább az egyik lány füzetébe, hogy másnap nem a szokott időben, hanem 2 órával korábban végződik a tanítás. Lulu kedden már 12.50-kor hazajöhetett, ma pedig szúnyogirtás miatt mindenkinek 11.30-ig volt csak suli. A legjobb azonban a mai üzenet, miszerint Léna pénteken 9-kor végez. Tévedések elkerülése végett reggel 9-kor! Kíváncsi vagyok lehet-e ezt még fokozni. Jövő hétfőn ovi 7-től 7.45-ig?

Dengue-irtó

11-kor nagy szomorúságunkra kiderült, hogy a dengue-t nem csak az iskolában irtják, hanem az egész városban. Bemennek minden házba és telefújják büdös füsttel az összes helységet. Ez két szempontból is remek: egyrészt ilyenkor, ha elmentek, az egész lakást elejétől a végéig ki kell takarítani. Pakolás, seprés, mosás, mosogatás, felmosás, még két felmosás. Másrészt közvetlenül a fújás után a ház (de igazából az egész város) tele van szomorúan kerengő, haldokló csótányokkal. 

Amíg folyik az irtás, mindenki kivonul (háziállatostul) a ház elé

És Costa Ricában egy csótány nem olyan helyes pici, mint otthon, hanem naaaagy 5 cm-es dög. Viszont irtó büszke vagyok magamra, mert már egyáltalán nem kapok frászt tőlük. Arra ugyan nem lehetne rávenni, hogy puszta kézzel fogjam meg valamelyiket, de ha seprűvel el lehet távolítani a lakásból, akkor segítség nélkül is megoldom a feladatot. Más lenne persze a helyzet, ha hasonló méretű pókokról lenne szó, de ebbe inkább bele sem merek gondolni. Léna – a nagy állatbarát – ma mentőakciót szervezett a padlón vonszolódó bogarak megsegítésére. Szépen felsegítette őket a lapátra és az erkélyről szabadon engedte (értsd lepottyantotta) mindet. Nagyon aranyos volt, ahogy aggódott értük és elvárta volna, hogy én is együtt érezzek kedves kis csótány barátainkkal. Igyekeztem, tényleg igyekeztem, de nem biztos, hogy tökéletes volt az alakításom. Azért remélem nem okoztam túl nagy csalódást szegény kislánynak.

Ők is várják, hogy elüljön a füst

Délután matek leckét írtunk Lucussal. A bankjegyekről és pénzérmékről tanulnak. A házi nagyrészt szöveges feladatokból állt, amiket nekem kellett lefordítanom. Büszkén jelentem, csak egyetlen egyhez használtam szótárt. A kedvenc feladatom az volt, amiben Pistike (Esteban) vásárolni megy a boltba. 2 akármit vesz (650 Colón és 550 Colón), majd fizetésnél ad egy 5000-est és annyi aprót, hogy a visszajáró csak bankjegyeket tartalmazzon. Döbbenet, ezek szerint mégis ismerik errefelé is ezt a trükköt? De akkor vajon azok az eladók (és ilyenek tömegesen voltak), akik ezt a bonyolult feladatot nem vágták, annak idején mind lógtak harmadikban matek óráról? Avagy ez az általános hiányosság mostanában tűnt fel valakinek az Oktatási Minisztériumban és gyorsan felvették a tananyagba? Mindenesetre nagyon megnyugtató, hogy a jövő boltos nemzedékének már nem fog problémát okozni, ha 5200 Colónból kell visszaadni.  

Az etetőszék

Ma végre teljesült egy régi álmom, szereztünk egy etetőszéket. Van a Facebookon egy csoport, ahová az Atenasban élő külföldiek írogatnak, ha fogorvos, költöztető cég, lelki segély, papagáj számára állatorvos kell. Itt kérdeztem meg én is, hogy nincs-e valakinek felesleges babaszéke, amit eladna nekünk. És volt. Ráadásul még csak meg sem kellett vennünk, mert 20$-ért kibérelhettük december végéig. Azóta hatalmas a boldogság. Főleg, hogy kerekei is vannak, és amíg mi takarítottunk, a lányok körbe-körbe tologatták Dávidot a nappaliban.  

Lefekvés előtt még gyorsan kizártuk magunkat a lányok szobájából. Olyan a zár, hogy ha a kilincsen megnyomjuk  a szoba felöli oldalon lévő gombot és becsukjuk az ajtót, akkor az bezáródik és kívülről (azaz a nappali irányából) már csak kulccsal nyitható. Ma valaki véletlenül megnyomta a gombot, majd kisétált a szobából, és amikor valamivel később Hanna becsukta az ajtót, az többé nem nyílt ki. Minden rendelkezésünkre álló kulcsot kipróbáltunk, de semmi. A lányoknak nagyon tetszett a dolog, mindenáron azt akarták tudni mikor törjük végre be. 

Chips térkép. Ez vajon melyik kontinens?

Szerintem nagyon sajnálták, hogy Dávid nem szorult a szobába, mert akkor igazi akciót is láthattak volna. Így viszont ráértünk, úgyhogy Árpi hívta a tulajt, aki megnyugtatott minket, hogy neki sincs kulcsa a zárhoz. Ennek ellenére nagyon kötelességtudóan eljött hozzánk, nézte egy darabig, ahogy Árpi a filmekből eltanult hitelkártyás trükkel próbál - sikertelenül - bejutni (több filmet kell néznünk, ez most már biztos) és időről időre megkérdezte, hogy nagy baj lenne-e, ha ma este mégsem használnánk azt a szobát. Nice try, a lányok meg majd a zuhanyban alszanak. Amikor aztán emberünk rájött, hogy ezt már biztosan nem ússza meg, fogott két kést, feltűrte az ingujját és Árpi kipattintotta a zárat. Ügyes házibácsi. Holnap pedig egy új vasalót is kapunk tőle.

Léna legújabb szerzeménye, amit a szupermarket előtt, a bevásárlókocsik tetején egyensúlyozva adott elő: 

„Az élet nagy részében mindig hiszti vaaaaaaaaaaaaaan… trallallallala”

Az élet egy nagy hiszti, trallala