2013.12.25 Dávid privát karácsonya

Hannus banánt ajándékozott,
de előtte alaposan kisminkelte magát

Csomagbontás

Mivel szegény Dávid lemaradt a tegnapi ajándékozásról, ma sürgősen pótünnepséget kellett tartanunk. Még ki sem nyitottam a szemem, el sem jutottam a kávéfőzőig, a lányok már követelték Dávid azonnali, ajándékozáshoz történő felsorakoztatását.  

Heves tiltakozásom hallatán, kaptam 10 perc haladékot. Ez alatt kellett felébrednem, felöltöznöm és az esemény jelentőségéhez méltó állapotba hoznom Árpit, Dávidot és saját magamat is. Nem tudom, pontosan mennyi ideig tartott, de végül sikerült megfelelő mennyiségű kávét innom ahhoz, hogy teljesítsem a feladatot és megkezdhessük a karácsonyi ünneplés második felvonását.

Egy újabb labda. Vajon ezt is ki tudom harapni?

Először a lányok adták át az ajándékaikat: csörgő, lufi, banán, OREO. Aztán jöttünk mi Árpival: labda és kockás ing. Végül pedig a Mamamiéktól érkezett csomagból: repülő és kisautó. Dávid irtó édesen segédkezett a csomagok bontogatásánál. Mindent érdeklődve megvizsgált, majd szépen megette az összes kezébe adott kekszet. Ezután felemelte a kicsi repülőt (ami igazi nagyrepülő hangokat ad ki magából) és a magasba tartva, reptette körbe-körbe-össze-vissza. Na, ezt meg hogy találta ki?

OREO nápolyi

A nap további része különböző strandokon telt. Először elmentünk a tegnapi helyszínre, de ott akkora volt a tömeg, hogy nem találtunk parkolót. Ez teljességgel szokatlan és valószínűleg csak a Karácsonynak köszönhető. 

Mégiscsak olyan helyen vagyunk, ahol minden irányba több száz kilométer tengerpart található. Nem triviális feladat megtölteni az egészet.

Egy lejárattal odébb találtunk is egy gyönyörű homokos-sziklás részt, ahol alig lézengett valaki. Fürödtünk, homokoztunk, vörösre sültünk. Olyan erős volt a napsütés, hogy a vastagon felkent napkrém ellenére is igen jó színünk lett. Amikor pedig elég lett a pörkölődésből, hazamentünk ebédelni.

Elkészültek a táskák

Otthon megettük az összes előző napi maradékot. Meg a 2 naposat is. Meg még Árpi főzött némi rizseshúst, én aprítottam zöldséget és elővettük a nagy zacskó tortilla chipset a konyhaszekrényből. Ahogy azt Karácsonykor kell. Desszert viszont nem volt itthon. (Általában nincs.) Van viszont finom zacskós házifagyi a tengerparton. Ebből a két tényből logikailag csak egy valami következhet: délutáni program a fagyishoz közeli strand meglátogatása.

Itt is sokan voltak. Sütögettek, labdáztak, fürödtek. Idilli hangulat. Mi megettük a fagyit, megnéztük a naplementét, élveztük a kellemes esti szellőt és majdnem ottfelejtettük Foltost. Aztán szerencsére mégsem. Meg kell még szokni, hogy van egy kutyusunk.

Karácsonyi naplemente