2013.12.09 A bíróságon

A bíróság épülete

Ma bekerültünk a rendszerbe. Délben két civil ruhás rendőr érkezett a házhoz. Árpit keresték, majd amikor megtalálták a zuhany alatt, közölték vele, hogy velük kell mennie a bíróságra. Állították, hogy ők nem tudják miért, de mindegy is, mi tudtuk.

Még a múlt héten, amikor Roger barátommal az anyagiakat próbáltuk megbeszélni (sokadszorra, sikertelenül), akkor ő a holmiai iránti aggodalmában, esetleg kicsinyes bosszútól vezérelve (én erre tippelnék) közölte, ugyan azt mondta, hogy a hátralévő 10 napban bármit használhatunk, amit a lakásban találunk, de most inkább meggondolta magát és azonnal adjunk vissza mindent.

Én ezzel szemben úgy ítéltem helyesnek, hogy amíg ő tartozik nekünk, addig én nem engedhetem ki a kezemből az utolsó adut, a túszként fogvatartott matracokat, asztalt és székeket. Akkor sem, ha ő ügyesen tagad, sőt meghamisított kimutatásokat készít, hogy a saját igazát bizonyítsa. Különben is, min aludnának a gyerekek, ha mindent visszaszolgáltatnánk? Különben is, mi a fenét képzel az ilyen?

A "lopott" holmi

A végső összeveszést megelőző tárgyalás tehát totális kudarcba fulladt. Azzal kapcsolatban sem sikerült egyességre jutnunk, hogy melyik napon érkeztünk a lakásba, úgyhogy azon sincs mit csodálkozni, hogy az általunk első hónapban rezsielőlegként befizetett összegre is rosszul emlékszik ez a talpig úriember. Tudom én, hogy elszúrtam. Nem kértem számlát, amit kaptam sem őriztem meg és elhamarkodottan fizettem ki az utolsó adag pénzt. Csak magamat hibáztathatom.  Aludni viszont nekünk is kell valamin, és ha már így alakult, akkor péntekig még megtartjuk a dolgait. Őt meg üsse csak meg nyugodtan a guta.

Na, hát így gondoltam egész addig, amíg meg nem érkeztek a rendőrök. Ekkor egy kicsit megijedtem. Fenyegetett azzal, hogy feljelent, de kinevettem. Ő maga mondta még az ominózus Internet-kikapcsolási mizéria napján, hogy ne ugráljak, még szerződésünk sincs. Akkor hát pontosan mit akar majd mondani nekik? Hogy az albérlője, aki soha nem is volt, elvitte a bútorát, amit ő maga adott kölcsön és most nem hajlandó visszaadni, mert meglopta 70 dollárral? Ezt a hosszút magamban kérdeztem. Neki annyit mondtam, hogy ”csak nyugodtan”. A többit úgysem értette volna.

A lényeg tehát, hogy tényleg kihívta a rendőröket és azok tényleg ki is jöttek. Árpi erre megérdeklődte, hogy ha határozottan állítaná, hogy emberünk a lakásban járt és elvitt tőlünk 3000 dollárt, akkor is jönnének nyomozni? Esetleg, ha Roger felsorolná az „ellopott” tárgyak között a magánrepülőjét, akkor most az is szerepelne a listán? Mert, hogy ebben az esetben is nagyjából ennyi a bizonyíték. Az ő szava a miénk ellen. Persze a pálya neki leejt, hisz spanyolul még megvédeni sem tudjuk magunkat rendesen, de nem jövünk zavarba. Mégiscsak van egy jogász a családban.

Mérges Roger jobbról

Így hát elmentünk a bíróságra. Árpit behívták egy üvegablakos szobába, ahol hosszan beszélgetett egy férfivel. Mi a folyosóról néztük őket, ahogy a majmokat szokás az állatkertben. Az illető jól tudott angolul, nem okozott gondot megérteniük egymást. Árpi elmondta a mi verziónkat, az ember meglepő módon minden szavát elhitte, megmutatta neki Roger követeléseit, mosolygott és jó napot kívánt. A vizsgálatot 5 napon belül kell lezárnia, úgyhogy ha péntek délután 3-ra visszahozzuk a holmikat a bíróság épületébe, minden vád ejtve lesz. Megállapodtunk, aláírtuk, mentünk haza. Még szép, hogy visszahozzuk. Mit is kezdenénk velük? A vicc csak az, hogy most majd nem a lakásba visszük a matracokat, hanem a bíróságra, ahonnan Roger cipelhet szépen mindent haza.

Roger listáján a következő tételek szerepelnek: 2 matrac, 2 asztal, 4 szék , 3 takaró, 3 párna és 2 függöny (zuhany és konyhai) összesen 450.000 colón (~220.000 Ft) értékben.

Ezzel kapcsolatban az én észrevételeim:

1. Függöny sosem volt. Szegény Árpi állandóan ki volt akadva, hogy rányitjuk az ajtót zuhanyzás közben és a fél város őt nézi, mert az utcáról – függöny hiányában - pont a zuhanyba lehet belátni. A konyhafüggöny meg külön érthetetlen, ugyanis a konyhának nincs kifelé néző ablaka.
2. A konyhai felszerelések (tányérok, poharak, lábosok) kimaradtak a listából, de jobb is, különben a becsült összérték biztosan milliós nagyságrendre rúgott volna.
3. A felsorolt dolgok feltehetőleg újonnan sem kerülnének 450.000 colónba, de így hogy mindegyik legalább 20 éves, maximum antik bútorként értékesítve érhetnek ennyit.

Ebből is látszik, hogy Roger ügyes fiú és nem bízta a véletlenre. A 70 dollárunkat most már biztosan buktuk, de kezdem azt gondolni, hogy maga a móka megért ennyit. Arról nem is beszélve, hogy most már hivatalos papírunk van arról, hogy péntekig megtarthatunk mindent.

Hivatalos irat