2013.12.08 Lands in love és egy boldog szülinap

Cica

Jól indult a reggel. Arra ébredtünk, hogy térdig járunk a vízben. Vagy legalábbis bokáig. A WC eldugult, és amikor Léna egymás után kétszer is lehúzta, a víz ömleni kezdett. Először csak a csésze telt meg, majd szép lassan elöntötte a fürdőszobát, végül átfolyt a küszöb alatt a hálóba. Szegény Léna annyira megijedt, hogy ahelyett, hogy felébresztett volna minket, sírva nézte, amint a víz mindent elborít. „Mert Anya mindig mérges, ha felébresztik.” Még szerencse, hogy Hanna nem egy nagy alvó. Meghallotta Léna sírását és azonnal kezébe vette az irányítást. Őt nem zavarja, ha fel kell kelteni valakit. Szólt is egyből, hogy Léna már fél órája a fürdőszobában szipog, amúgy meg a takaróm sarka belelóg a vízbe.

Ettől a fordulattól pikk-pakk felébredtünk mind. Beleértve Luist is, akinek el kellett hárítania a dugulást. Boldog Szülinapot, Árpi! Íme, a meglepetésed…

A sokkból magunkhoz térve, a szoba teljes kiürítése előtt rövidke sétára indultunk a városban.

Végre megnéztük a parkot világosban is: nagyon szép.

Park

                 










                           
                         Ellenőriztük a vulkánt: továbbra is felhőben.

Arenal vulkán

                                                Ittunk egy tejeskávét a tegnapi helyen:
                                                nem csak szép, de finom is.

Tejeskávé

Ily módon erőt gyűjtve aztán belevágtunk az 1 órás pakolásba. Csak tudnám, mi tart ilyen sokáig, amikor összesen két napra jöttünk és még meleg ruha nincs is nálunk? Már előre pánikban vagyok, hogy mi lesz, amikor haza kell mennünk Magyarországra. Szükség lesz 2 új táskára és 3 fő napszámosra, különben sosem végzünk.

Lands in love

A csomagolást és a reggelit némi autókázás követte. A hely, ahol idefelé megálltunk kávézni és Canopy-t bámulni, egy hatalmas – 280 hektáros - birtokon üzemelő szálloda-, étterem-, állatmenhely-komplexum egyik épülete, és mivel érdekesnek tűnt, gondoltuk megnézzük közelebbről is. Leginkább az állatokat és az éttermet.

Azért ez sem egy hétköznapi szlogen

A hotelt jelző táblánál lekanyarodtunk a főútról és egy kisebb, kanyargós úton ereszkedtünk lefelé a mély völgy aljába. Elhaladtunk istállók és halastavak mellett, végül pedig megérkeztünk a főépülethez, melynek oldalán ott virított nagy betűkkel a hely neve: Lands in love. Bármit is jelentsen ez. A névvel kapcsolatban komoly találgatásban vagyunk azóta is. 
Eddig az a variáció tűnik a legvalószínűbbnek, melyben valaki nem igazán tudott angolul, aztán így sikerült. Esetleg csak elírta és valójában arra gondolt, hogy „Land of love”, vagy „Men in love”, netalántán „Hands in lap”. Akárhogy igyekszem ugyanis, nem tudom magam elé képzelni a szerelmesen egymásra pillantó hegycsúcsokat, bár könnyen lehet, hogy az én fantáziámmal van a baj és csak erősebben kellene akarnom. 

Elakadt

A biztonság kedvéért este megkérdeztük amerikai barátainkat is – hátha csak mi nem ismerjük ezt az angol kifejezést – de mint kiderült, ők sem. Hacsak tehát nem egy olyan irodalmi műveltséget igénylő szófordulatról van szó, amellyel egy átlag amerikai nem rendelkezik, marad az elméletünk a félrefordításról. És ez persze semmit sem von le a hely nagyszerűségéből.

A vad víz

Miután megnéztük a kutyákat és a kacsákat, elsétáltunk a parkolótól nagyjából 1 km-re található vízeséshez. Maga a vízesés nem volt különösebben izgalmas (főleg a tegnapi 70 méteres után), de útközben láttunk lovas túrán résztvevő amerikai nyugdíjasokat, vadvízi evezést, sárban elakadt terepjárót, és ami a legfontosabb, jól megéheztünk az ünnepi ebédhez.

Megrendeltük hát az ételt és átadtuk az ajándékokat. Voltak gyönyörű színes lufik, szebbnél szebb műalkotások, különböző színű és formájú cukorkák, valamint egy meghatódott Árpi.

Az úgy jó, ha mindkettőböl egyszerre iszom

Az ebédhez különleges turmixokat rendeltünk (csokis-földimogyorókrémes és epres-sajttorta). Elvileg az ünnepeltnek, gyakorlatilag a lányok megittak mindent és azonnal utánpótlást követeltek. Amikor pedig nem kaptak, először csalódottságot tettettek, majd Lulu rájött a megoldásra: az ő névnapján turmix lesz a menü. Sok-sok tejturmix.

Az ebéd jól sikerült. Olyan sok ételt hoztak, hogy végül egy részét haza kellett vinnünk. Pedig ez ritkán fordul elő, főleg, ha olyan éhesek vagyunk, mint most. Külön vicces, hogy fizetésnél kiderült, a recepciós fiú egyszer járt Atenasban és látott minket a parkban. Kicsi a világ és úgy tűnik egy rakás szőke gyerek nagyobb feltűnést kelt, mint ahogy azt az ember gondolná.

Az egyik ajándék: Costa Rica kulcstartó