2013.12.19 Atenasi vendégek

Majdnem növekvő sorrendben

Ma eljött Sylvia és Natalie. A gyerekek nagyon örültek a viszontlátásnak, annyira, hogy boldogságukban hipp-hopp szétlocsoltak fél üveg körömlakkot a padlón. Vöröset. Még szép, hogy vöröset. Az átlátszó a lúzereknek való. Fél órán keresztül sikáltam körömlakklemosóval. Minden foltot külön kellett vakarászni, mert az oldóanyag olyan gyorsan párolog, hogy mire hozzáérintettem a rongyot a földhöz, addigra mint a viccben a csigák, huss elszaladt. Jól leizzadtam, de végül csak elkészültem a melóval.

Kutya, cica, Natalie

Mariana, Attila, ha olvassátok, ne aggódjatok! Minden folt eltüntetve és ígérem, veszünk egy vadonatúj flakon körömlakklemosót is. Ha nem lennék ekkora hülye, hogy így lebuktatom magunkat, akkor sosem vennétek észre, micsoda baleset történt. És természetesen mostantól mindenféle körömlakk kitiltva a lakásból. Minden lakásból. Örökre.

Annak pedig, aki kitalálta a körömlakklemosót, hosszú, boldog életet és még legalább 100 hasonlóan zseniális találmányt kívánok. Nélküle most burkolót kellene hívnunk, vagy sürgősen repjegyet váltani Kínába, Ausztráliába, esetleg valamilyen eldugott afrikai országba, ahol nem ismerik az Internetet, és amelynek kiadatási egyezménye sincs Magyarországgal.

Ettől a kis fennakadástól eltekintve remek nap volt. A gyerekek az idő 90%-át az óceánban töltötték, 5%-ot a parton evéssel, a maradékban pedig egymás haját fonták. És ami a legjobb, a strandon Dáviddal sincs soha gond, mert az óceánba nem lehet beleesni, a homokot pedig nem lehet tönkretenni. Fiúgyereknek ideális hely.

Sylvia már délelőtt megmondta, hogy 3-kor szeretne elindulni. Ő is az a fajta bolond (mint én), akinek fixa ideája, hogy Costa Ricában érdemes még világosban hazaérni. Nem mintha veszélyes lenne, csak mert rémesen idegtépő sötétben előzgetni a belső sávban haladó kamionokat.

Az árok
Lehet, hogy ez már horhos?

Végül persze az ebéd és a búcsúzkodás szokás szerint jól elhúzódott. 5 óra lett, mire Sylvia nagy lendülettel kitolatott a kocsifelhajtóról az utcára. Majd amilyen nagy lendülettel indult, olyan hirtelen meg is állt. A kocsifelhajtó és az út között hatalmas árok húzódik (kicsit olyan, mintha az utat mostanában töltötték volna fel fél méter sóderrel) és ha az ember nem helikopterrel, vagy traktorral igyekszik elhagyni a házat, akkor nem garantált a siker. Sylvia terepjárója ezúttal nem bizonyult elég nagynak, letört a kipufogócsöve. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Sylvia ahelyett, hogy éles szögben hajtott volna fel az útra, inkább merőlegesen próbálkozott. Nem volt teljesen rossz az elgondolás, hisz az autó nagy részének sikerült teljesítenie a feladatot, az a kis kipufogó meg nem számít. Well done. 95%, ötös alá.

Szegény Selymes komoly kiképzésben részesül

Rövid szomorkodás következett, majd hatalmas boldogság. Nem tudnak hazamenni, itt kell aludniuk. Jippii. Kocsi szervizbe el, Sylvia és Natalie a házba be. Program: zenés vacsora. Műsor: Dávid egész estés visítása. Ilyen, amikor a gyermek túl későn alszik délután. Még szerencse, hogy ez ritka. Általában nem alszik.

Akik pedig nem ismernék, azoknak leírom a fennemlített csigás viccet:

Az öregek otthonában csigagyűjtő versenyt rendeznek. A verseny végén megkérdezik az egyik résztvevőtől

- Pista bácsi, mennyi csigát tetszett összeszedni?

- Egyet se aranyoskám.

- Nem talált Pista bácsi egyetlen csigát se?

- Találni találtam, de mire lehajoltam, husssss elszaladt mind.

Nem csiga, hanem béka és itt lakik a kertben
Sylvia szerint mérgező, de nem próbáltuk