2013.12.15 Karácsonyi gyorsbevásárlás San Isidroban

Soha nem fordult még elő velem, hogy 9 nappal Karácsony előtt egyetlen ajándékot sem vettem a gyerekeknek. Ők két hónapja, rendületlenül készülnek az ünnepekre, és időnként tőlem is megkérdezik, hogy hogy állok, de mindig csalódást kell okoznom nekik. Sehogy. Annyira sehogy, hogy gondolni sem szeretek az egészre. Hol vettem volna bármit is? És legfőképpen mikor? Szinte nincs olyan pillanat, amit ne együtt töltenénk. Atenasban pedig olyan bolt sem nagyon, ahol egy komolyabb bevásárlást meg lehetne oldani. Volt egy titkos tervem, hogy elmegyek Escazuba a Walmartba és majd ott mindent ügyesen elintézek, de bokros teendőim miatt erre sosem jutott idő. Most pedig már késő. Escazu elérhetetlen távolságba került.

Luca új nadrágja, Léna lilában.
Hanna meg csak egyszerűen szép

De ma végre eljött a nagy nap. Van kocsink, van időnk és – ami a legfontosabb – ennél tovább tényleg nem halogathatjuk a dolgot.

San Isidro egy óra autóútra van tőlünk és elég nagy város ahhoz, hogy ilyen szűk határidővel is teljesíthető legyen a küldetés. 11-kor érkeztünk. Sétálgattunk, nézelődtünk és próbáltuk kitalálni, hogyan szerezzük be a titkos ajándékokat a gyerekek jelenlétében.

Végül Hanna és Luca ügyesen elterelték Léna figyelmét, amíg mi kiválasztottuk és megvettük neki a legesleggyönyörűbb hátizsákot, amit Costa Ricában kapni lehet. Én pedig ebédidőben - amíg Árpi a gyerekekkel az ételre várt – futottam egy kört a városban és világrekordot döntve megvásároltam minden előre kiválasztott és újonnan felfedezett csodálatos meglepetést. Hihetetlen, de igenis meg lehet oldani a karácsonyi bevásárlást fél nap alatt, 4 gyermekkel nehezítve. Büszke vagyok.

Karácsonyfa San Isidroban

Időközben hatalmas zuhé kerekedett, akkora, amekkorát már legalább egy hónapja nem láttunk. Az óceánnál nem csak melegebb és párásabb, de jóval csapadékosabb is az időjárás. Nem meglepő, tudom, de a magyar ember nincs hozzászokva országon belül ilyen hatalmas különbségekre.

Hazafelé megnéztük a strandot Dominicalnál. Az volt a terv, hogy az útnak azon a 15 km-es szakaszán, ami a parton halad, minden lehajtónál lemegyünk az óceánhoz és készítünk egy fotót az óceánról, de napközben rájöttünk, hogy az SD kártya nem került vissza a fényképezőgépbe. Lucus gépe volt az egyetlen használható fényképkészítő eszköz, ő viszont nem szívesen engedi ki az új kincset a kezéből. Strand-sorozatfotó elnapolva.

Mai vicces Lénától szólánc játék közben: „A játékmackó nem szó, hanem mondat.”