2013.12.03 Akkor most ki is a hülye?

Megvolt a költözés. A gyerekek az összes táskát összepakolták, Árpi pedig az alattunk lévő gázpalack-boltban dolgozó barátaink segítségével átfuvarozta őket az új helyre. A barátaink kifejezés persze enyhe túlzás, de tény, hogy nagyon kedves emberek és egytől egyig odavannak Dávidért (pedig férfiak). Akárhányszor elmegyünk otthonról, hangos kiabálásban törnek ki, és legalább hetente egyszer ráültetik őt a motorjukra. Csak úgy, viccből. 

Az új kertünk - azt hiszem jó cserét csináltunk

Roger a nap folyamán többször is hívta Árpit, mert szeretett volna elszámolni a rezsivel. Most azonban valahogy már nekünk nem volt olyan sürgős felvenni a telefont.  Aztán amekkora szerencsénk van, sötétedéskor, bevásárlásból jövet, 3 zacskóval a kezünkben és egy nyűgős babával a hátamon, összefutottunk vele a bolt előtt. Ilyen eddig még sosem történt, hiába, kisváros ez az Atenas. 

Léna, a medencetakarító

Roger rögtön kipattant a kocsiból, elővette a kis noteszét, meg a számlákat, kiszámolta mi mennyi, majd közölte, hogy tartozunk neki 120.000 colónal (~60.000 Ft). Már majdnem ki is fizettük - mert ugyan jó lenne elküldeni melegebb éghajlatra, hisz ő maga mondta, hogy ne ugráljak, még szerződésünk sincs, de sajnos nem vagyunk mi olyanok – amikor eszembe jutott, hogy azt a 10 napi, előre kifizetett bérleti díjat azért csak le kellene vonni az összegből, ha már miatta voltunk kénytelenek költözni. Ja, igen, azt elfelejtettük – mondta Roger, majd újabb gyors fejszámolás után bemondott egy 80.000 colónos összeget. 80? Dehogy 80 az, sokkal inkább 50. Kis hüledezés, hülye fej vágása, füzetbe írogatás, számológépen pötyögés, gondterhelt ábrázat. Jaaaa, igen! Az eredeti 120 igazából 128 lenne, úgyhogy egyezzünk ki 58-ban. Egyezzünk.

Roger abbéli örömében, hogy pénz áll a házhoz, még abba is belement, hogy a hátralévő napokra 2 matracot, az asztalt és néhány konyhai felszerelést áthozzunk az új helyre. Így hát fizettünk és úgy tűnt, mindenki boldog.

Várjatok lányok, jövök én is!

Boldog is voltam, egészen este 9-ig, amikor rájöttem, hogy valójában egy balek vagyok (már megint). A lakás pénzügyei mindig is bonyolultak és követhetetlenek voltak. Ugyan decemberre nem fizettünk rezsielőleget, de az összes többi hónapra igen és mivel a nagyon hivatalos félhomályban-ácsorgunk-az-autó-mellett-és-firkálunk-egy-kockás-füzetbe elszámolásunkkor az ex-házibácsi kéthavi rezsit gombolt le rólunk, előleget viszont egyet sem vett figyelembe, 70 dollárral sikerült átvernie. Ami  külön bosszantó, hogy előzőleg megállapodtunk, hogy szépen mindent levezet nekem egy táblázatban, hadd lássam már pontosan ki tartozik és mennyivel, de mint ahogy minden egyéb is, ami nekünk lett volna fontos, a dolog el lett intézve egy „no problemo”-val. A kimutatás pedig természetesen sosem készült el.

Azért holnap felhívom. Ha más nem, legalább megint üvöltözhetek vele egy kicsit.