2013.12.07 La Catarata de La Fortuna

A vulkán látható része

A 3 kicsi és én valamivel korábban ébredtünk, mint a család többi tagja és mivel külön-külön is nehéz őket csendben tartani, együtt pedig képtelenség, elsétáltunk a városközpontba beszerezni némi reggelit, hadd pihenjenek még egy picit a szerencsés kiválasztottak. Mégiscsak Árpi majdnem-szülinapja van.

Vásároltunk némi kenyeret, vajat, avokádót és joghurtot a boltban, megállapítottuk, hogy minden sokkal drágább, mint Atenasban, átsétáltunk a szomszédos kávézóba, vettünk két gyönyörű habos tejeskávét és visszamentünk a szállásra, hogy mindenkivel tudassuk, most aztán már tényleg ideje felkelni.

Vízesés a távolból

Miután teljesítettük a küldetést és sikeresen felvertünk Lucát és Árpit, megettük a reggelig és autóba ültünk, hogy közelebbről is megnézzük a vulkánt. Az aktív kráterhez nem lehet felmenni, mert nagyon meleg, de egy másik, inaktívhoz vezet sétaút. Állítólag nehéz és meredek - nem biztos, hogy gyerekeknek való – de mi bátrak vagyunk, kipróbáljuk.

Lefelé

Útközben beugrottunk az ABC-be Hannának papucsot venni, mert induláskor elszakadt az egyetlen nálunk lévő szandálja. A választék persze nem volt kiemelkedő, de nekem több cipő is tetszett volna. Hannus viszont hozta a formáját. Az egyik túl kicsi, a másik túl nagy, a harmadik túl szoros, a negyedik túl kék. Amikor megelégeltem a nyafogást, hagytam, hogy Lulu válasszon egy tizenkettedik Crocs utánzatot magának, Hanna pedig átmenetileg megkapta az ő szandálját. Érdekes módon ettől mindenki boldog lett és még Léna sem morgott, amiért nem kap semmit.

Ezután továbbmentünk a La Fortuna vízesés bejáratánál található parkolóhoz, hogy innen vágjunk neki a hegynek. Egy pillanatig eljátszottunk a gondolattal, hogy kirándulás helyett inkább vízesést nézünk, de amikor kiderült, hogy fejenként 10$-ba kerülne a móka, inkább elvetettünk az ötletet.

Onnan jöttünk

Bepakoltunk a hátizsákba és megindultunk felfelé. Nagyjából a 10. méternél utánunk szaladt egy férfi, és közölte, hogy ő a Nemzeti Park alkalmazottja, és ha túrázni szeretnénk, akkor belépődíjat kell fizetnünk. Pontosan! Fejenként 10 $-t. Döbbent arcok, riadalom. Miért kellene 50-60 $-t fizetnünk azért, hogy a meredek, kiépítetlen úton felküzdhessük magunkat egy bozótos hegyre? A kérdés természetesen költői, hisz azért kell fizetni, mert egy Nemzeti Park területén fekszik az egész, úgyhogy ez esetben inkább azt kellett eldöntenünk, hogy megér-e nekünk ennyit az élmény. Főleg, ha félúton elfogy az elemózsia és a lendület, valamint elered az eső, nekünk pedig 4 síró gyerekkel kell dolgunk végezetlenül levánszorogni a köves, sáros úton. Azonnali hatállyal összeült a válságstáb és egyhangúlag eldöntötte, hogy ha már sok pénzt fizetünk, akkor menjünk inkább a vízeséshez, mert odáig biztosan eljutunk, és bónuszként még fürdeni is lehet benne.

Mennyi víz!

Megvettük hát a jegyeket (végül csak 3-at kellett, mert úgy tűnik, 10 év alatt mégiscsak ingyen van) és a meredek lépcsőkön lesétáltunk a hatalmas - 70-75 méteres - vízesés aljáig. Odalent nagyon kellemes időjárás fogadott minket. Annyira, hogy többé már nem is akartam fürdeni. Miért is akartam volna? Nem volt melegem és alváshoz sem készülődtem éppen. Márpedig mi más (ésszerű) oka lehet valakinek a fürdésre?

Készítettünk néhány fotót, majd Árpi beugrott a tóba, hogy beússzon a lezúduló víz alá. (Ő – velem ellentétben – szívesen fürdik bármilyen medencében, óceánban, hegyi patakban, sőt szükség esetén akár fürdőkádban is.)  Az én feladatom a nagy esemény dokumentálása volt.

Ilyen erős a sodrás

Csapó indul, felvétel, kamera forog: Árpi lépdel a köveken. Árpi beereszkedik a jeges vízbe és erőteljes csapásokkal úszni kezd a sziklafal irányába. Úszik. Még mindig úszik. Nem halad. Az áramlat kisodorja a partra, ám ő újra nekiveselkedik. A víz ezúttal is erősebb nála. Árpi nem adja fel. Harmadszor is megpróbálkozik a lehetetlennel. Ismét hiába. Árpi kimászik a partra. A küldetés nem sikerült, de az Oscar-díj borítékolható.

A filmet személyiségi jogokra való tekintettel sajnos nem publikálhatom.

Hideg

Természetesen a gyerekek is pancsolni szerettek volna, ezért kicsit lejjebb - ahol a folyó már teljesen nyugodt és sekély - bementek a fagyos vízbe. 3 percnél tovább senki sem bírta, de így is jól szórakoztunk. Miután mindenki kellően kihűlt, felöltöztek, megették az uzsonnára hozott almát, kekszet és visszamásztunk a bejárathoz vezető rengeteg lépcsőn a fenti fülledt melegbe.

Vulkán alakú rizseshús

A túrát követte az elő-ünnepi (est)ebéd egy El Castillo nevű aranyos kisvárosban, majd naplemente az Arenal tó partján. Érdekesség: az Arenal egy mesterséges tó, amit egy hatalmas gát segítségével duzzasztottak jelenlegi méretére (30 km hosszú, 5 km széles). Az 1979-es tóbővítési projekt eredményeként pedig két korábbi város (Arenal és Tonadora) víz alá került.

Léna legújabb barátja, a féllábú szöcske
Még a rizsből is kapott

A gáton forgalmas főút visz át, de ez nem akadályozza meg a turistákat abban, hogy a tó felőli sávot teljes egészében parkolónak használják. Ezt tettük mi is. Megálltunk, hogy megnézzük a naplementét, de mivel a felhők miatt nem láttunk belőle semmit, kénytelenek voltunk magunkat fotózni. Szerencsére elég izgalmas témát szolgáltattunk ahhoz, hogy így se unatkozzunk. Gyerekek a gáton, háttérben hajók; gyerekek a gáton, háttérben autók; mindenki mosolyog, háttérben víz…stb. Már teljesen sötét lett, mire hazafelé vettük az irányt.

Arenal tó

La Fortuna határában újra beszaladtunk az ABC-be, hogy kicseréljük Luca papucsát, mert időközben kiderült, hogy az egyik fél egy számmal nagyobb, mint a másik. A számla természetesen már nem volt meg, úgyhogy azt hittem, szóba sem állnak velünk, de tévedtem. Azonnal kicserélték a kék színű koszos felemást egy fekete vadonatúj egyformára. Ez is csak Costa Ricában fordulhat elő. 

Így csináld te is!

A kötelező, esti La Fortuna központi parkban-rohangálás után a gyerekek fáradtan, de izgatottan bújtak ágyba. Lénácska állította, hogy ő bizony nem fog tudni aludni, mert már annyira szeretné odaadni Árpinak a szülinapi ajándékot és egyfolytában ezen jár az agya. Olyan aranyosak, már hetek óta készülnek: rajzolnak, vásárolnak, csomagolnak. Holnap végre eljön a nagy nap. 

A vulkánt még mindig nem láttuk, folyamatosan felhőben van.

Buli a gáton