2013.11.30 A Titanic ismét elsüllyed

Hajnali séta a buszhoz

A hazaút meglepően gyorsan eltelt. Dávid sokat aludt (szegény kissé lemaradásban volt az előző napok késői fekvése és a mai 5.30-as kelés miatt), így csak viszonylag keveset tudott ugrálni. A határon ugyan mindenáron a környék egyetlen pocsolyájában óhajtott megmártózni - holott ugyanolyan jól összekoszolhatta volna magát a parkoló homokjában is - de ettől eltekintve ma békés babát játszott.

Vulkán

Gond nélkül túlestünk az útlevél-ellenőrzéseken. A repjegyeinket is alaposan megszemlélték és – noha nem volt a netes jegyvásárláskor kapott PDF fájlon kívül semmi valódi bizonyítékunk arra, hogy januárban tényleg hazamegyünk – simán visszaengedtek Costa Ricába és még csak újabb buszjegyeket sem vásároltattak velünk. Úgy tűnt a határőr egy pillanatig sem vonja kétségbe a fekete-fehér, gyűrött dokumentum eredetiségét. Pedig 2 perc alatt különbet szerkesztek magamnak Wordben. Teljesen ingyen. A tanulság tehát, hogy bárkinek lehet repjegye bárhová, csak magabiztosan kell tudni átadni a jegykezelőnek. Jó, lehet, hogy a reptéren ezzel nem jutok át a szűrőn, de határátkelésnél működik.

Mindjárt újra Costa Ricában

Miután visszamásztunk a buszba, Luca úgy döntött, eljött az ideje, hogy megtudja hogyan is végződik Kate Winslet és Leonardo DiCaprio tragikus szerelme a Titanic című remekműben, amit az augusztus végi Nicaragua-túránkon Granadánál kénytelen volt félbehagyni. Odament hát a sofőrhöz és kedvesen megkérdezte, nem-e-lehetne-e levetíteni a filmet itt és most mindannyiunk szórakoztatására. Lehetett. Ismét sok érzelem, rengeteg könny és még több víz. Jópárszor elaludtam az elején, de a vége felé, amikor emlékeim szerint hősszerelmes Leo barátunknak a tengerfenék irányába kellett volna távoznia, újra ébren figyeltem a fejleményeket. 

Megfürödtem a sárban, szép az élet! 

Figyeltem, figyeltem. Olyan lassan jutottunk el a végkifejlethez, hogy közben már többször azt hittem, ezúttal azt a változatot nézzük, ahol megmenekül és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Hanna szerint ez lenne a gyerekverzió. De nem. Az egyetlen változás a 10 (20?) évvel ezelőttihez képest, hogy azóta Kate és Leo, mindketten megtanultak spanyolul.

Gyere Lucus, megeszlek!

A lányoknak – ahogy azt sejteni lehetett - nem tetszett a film vége. Ennek ellenére nagy öröm, hogy megnéztük, mert legalább egy hétre szolgáltat témát mindhármuknak. Luca pedig igazán ügyes kislány, hogy elintézte a vetítést. Fel sem merült benne, hogy engem küldjön (nyilván tudta, hogy felesleges lenne). Ment és mindent megtárgyalt a buszvezetővel.

Kiskorú gyermekeink fejlődésének veszélyeztetését egy san joséi Mekiben folytattuk. Hónapok óta nem jártunk ott és úgy éreztem egy ilyen hosszú út után igazán megérdemlünk egy kis egészséges Light Colát és sültkrumplit. Csak viccelek. Sosem innék Light Colát.