2013.11.23 Panama helyett tábortűz

Playa Hermosa

Reggel még úgy ébredtünk, hogy pakolunk és indulunk Panamába. Jó, nem hajnali 6-kor, ahogy eredetileg terveztük, hanem mondjuk 9-kor. Esetleg 11-kor. De megyünk, az biztos. Lehet, hogy mégsem autóval, mert a határ előtt sok az ellenőrzés és feltehetőleg nem örülnének, amikor kiderül, hogy 6-an ülünk az 5 személyes kocsiban, ráadásul Árpi jogosítványát továbbra is otthon tartjuk, de megreggelizünk, elköszönünk, felülünk a buszra és meg sem állunk Panamáig. Azért előtte még elmegyünk az automatához Dollárért és megvesszük a buszjegyet, de ezek már csak apró részletkérdések. Mint ahogyan az is, hogy az automata nem működik, a buszjegyről pedig kiderült, hogy 10.500 colónba (~5000 Ft) kerül. Fejenként. Egy irányba.

Olyan mintha fuldokolna, pedig nem is

Ebéd

Csokival töltött banán

Na és ilyenkor mi van? Hirtelen elfogyott minden lendületünk. Ráadásul a gyerekek is inkább maradtak volna. Naná. Csak jobb program remek társaságban, a tengerparton gyűjtögetni a kagylókat, mint egy túlságosan meleg/hideg buszon zötykölődni órákon át, azért, hogy a végén hazaküldjenek, mert nincs nálunk elég készpénz. Jobb lesz nekünk Uvitában. A vízumra meg majd kitalálunk valamit. Mondjuk rajzolunk egyet az útlevélbe. Nem lehet az olyan nehéz. A nagypapám simán megcsinálta volna. Igaz, hogy ő híres építész volt, de talán én is örököltem némi rajztehetséget. Nem örököltem. Elefánton és méhecskén kívül semmit sem tudok rajzolni. Mindegy. Van még majdnem egy hetünk, mielőtt lejár a vízum, addig még gondolkodhatunk a dolgon. 

Nézzük csak, vajon mennyire meleg?

Miután eldöntöttük, hogy maradunk, bevásároltunk és leköltöztünk a partra, hogy tábortűzön húst és zöldségeket süssünk. Ezúttal egy kicsit távolabbi strandra mentünk, a neve Playa Hermosa (szép tengerpart). Tényleg gyönyörű volt. Pont apálykor érkeztünk, ilyenkor 100 méteres homokcsík választja el az óceánt az erdőtől. Kellemes szellő fújt és helyes kis hullámok tették szórakoztatóvá a fürdést.

Amíg a férfiak parazsat készítettek, a gyerekek a pancsoltak és a homokban játszottak. Dávid ezúttal hol a parton focizó csapat labdáját akarta megszerezni, hol pedig a tűzbe próbált nagy lendülettel beleesni. Folyamatosan a nyomában kellett lenni, különben biztosan valami balhéba keveredik.

3 óra lehetett mire elkészültek az első mézes-mustáros csirkeszeletek. A gyerekek rávetették magukat az ételre, pillanatok alatt mindent elpusztítottak, majd azonnal további húsokat követeltek. Csak ettek és ettek, egy ponton azt hittem nekünk felnőtteknek már nem is marad semmi. Úgy másfél kiló csirke, fél zacskó krumpli, 20 tortilla, 2 avokádó és ki tudja mennyi kukorica után végre aztán mindannyian jóllaktak. Árpi szokta mondani, hogy csak kicsit kéne éheztetnünk a lányokat és mindjárt kiderülne, hogy tulajdonképpen nem is válogatósak. Csak úgy tesznek mintha. Ez után az ebéd után kezdem elhinni, hogy igaza van.

Activity

Lefekvés előtt Activity-t játszottunk. Minden gyerek nagyon ügyesen rajzolt, mutogatott, magyarázott. A legviccesebb az volt, amikor Hannus az első rajzolós feladatánál annyira elmerült a részletek tökéletesítésében, hogy a feléig sem jutott, mire lejárt az ideje. Árpi közben elkeseredetten próbált találgatni, kérdezgetni, de Hanna nem is figyelt. Piacot rajzolt. Asztal, rajta alma, körte, karalábé, mögötte bácsi. Rajzórán tuti ötös.

Azt hiszem otthon majd nekünk is vennünk kell egy Activity-t

Műtermi fotó