2013.11.14 Pizza, csocsó, pacsi

Családi pizza

Amióta itt vagyunk – lassan már 5 hónapja – egyszer sem ettem pizzát. Nem panaszkodom, igazán hősiesen bírtam, de néha azért hiányzott. Leginkább olyankor, amikor egy fárasztó nap után gyorsan kellett volna valami ehetőt az asztalra varázsolni és olyan egyszerű lett volna - kenyérsütés helyett – simán csak előhúzni egy mirelit pizzát a mélyhűtőből. De sajnos mirelit pizzát nem tartunk itthon. Nem azért, mert ne lenne hol tárolni. A leolvadás előtt a jégszekrény nem mélyhűtős felében is megfagyott minden. (A fagyott vaj és tejberizs még hagyján, de a fagyott paradicsom és a fagyott papaya ehetetlen. Csak szólok.)

Van akinek fél kézzel is megy

Azért nincs itthon mirelit pizza, mert ez errefelé ismeretlen dolog. Vagy csak hiánycikk? Persze nem jártunk soha a Wallmartban, a Pricesmartban, vagy a többi híres, amerikai üzletláncban, ahol a legendák szerint még olyan különleges kincsek is fellelhetők, mint az OB tampon, de bátran ki merem jelenteni, hogy itt Atenasban mélyhűtött pizzát nem árulnak.

Csocsó

Így aztán nagy volt az öröm, amikor a baba-mama sétaklub anyukái kitalálták, hogy ma pizza estet tartunk. A pupusás étteremmel szemben, az út túloldalán ugyanis remek pizzázó található. Azt mondják finom a pizzájuk és mégsem kerül 20$-ba (a gyerek adag), mint ahogy a város híres olasz éttermében. Nem tudom persze mennyire híres, csak mivel már én is többször hallottam róla, úgy gondolom mindenki más is ismeri. 

5 után nem sokkal érkeztünk meg az étterembe, egy igen egyszerűen berendezett, de hangulatos helyre. A teremben elszórtan, jópár gyéren megvilágított asztal, középen bárpult, a sarokban csocsóasztal. A pultnál egy szál fiatalember, aki azonnal jött is felvenni a rendelést. Sajtos-sonkás családi pizza és spagetti. Később még egy sajtos-sonkás pizza, ezúttal a kisebb méretből. Elképesztő étvágyuk van a gyerekeknek.

Veszélyes játék

A lányok amint beléptünk, rávetették magukat a csocsóra. A játékból természetesen Dávid sem maradhatott ki, bár ő inkább csak a labdákat gyűjtötte és nyalogatta. Nagy szerencséje, hogy nem 5 centivel magasabb, mert akkor könnyen lehet, hogy 1-2 szemmel kevesebbel fejezzük be az estét. Mivel azonban még pont elfér a rudak alatt, sikerült megúsznunk sérülések nélkül. Dávid ugyanis félpercenként odarohant az asztal hosszabbik oldalán (azaz közvetlenül a rudak alatt) lévő labdakiadó nyíláshoz, hátha újabb megszereznivaló golyók érkeztek. Ha pedig már ott volt, kicsit megrángatta a rudakat is. Egyszer még nagy csocsós lesz belőle.

A pizza hatalmas volt és nagyon finom. A gyerekek (főleg Dávid), úgy ették, mint kacsa a nokedlit és miután elfogyott, közölték, hogy ők bizony még éhesek. Jó volt ez a kis előétel, most már jöhet a rendes kaja. Rendeltünk hát még egyet és így legalább Árpinak és nekem is jutott belőle.

Ezt tanítjuk majd Dávidnak

Amikor végre mindenki teletömte magát, folytatódott a csocsómeccs. Beth férje és kisfia is résztvettek a játékban. Volt nagy sikoltozás és ugrálás minden egyes gól után. Amikor pedig sok lett a lányok hangoskodásából, a fiúk megmutatták nekik, hogyan is kell ilyen esetekben pacsizni. Úgy rendesen, férfiasan. És legfőképpen csendesen. Mivel Dávid is férfi, természetesen ő is azonnal beszállt. Annyira helyes, ahogy kacagva belecsap az ember feltartott tenyerébe. Most kezd abba a korba kerülni, amikor ezeket az élethez elengedhetetlen dolgokat már könnyen meg lehet neki tanítani. Holnap a nyelvnyújtogatás és a szájjal pukizás lesz soron.

Egyszer régen, egy messzi-messzi galaxisban
(avagy megtaláltam a Picasaban a "60-as évek" funkciót)

Az este jól sikerült és még csak meg sem áztunk hazafelé. Mostanában sokkal kevesebbet esik, úgy tűnik tényleg a végéhez közeledik az esős évszak. Novemberre és decemberre nagy szelet ígértek, de az egyelőre elmaradt. Csak a nyárias 30 fok van. El mejor clima del mundo.