2013.11.01 Lulu meglepetés bulija 3. rész - Az ünneplés

Az ünnepség legfontosabb pillanatai:

Pancsolás a medencében

Kis medence, nagy pancsolás. A lányok akkor sem akartak kimászni a vízből, amikor eleredt az eső.

A piñata szétverése

A  piñata tulajdonképpen egy édességekkel töltött fellógatható  színes doboz, amit a gyerekek szép sorban megcsapkodnak egy hosszú bottal. Mindenki üthet egyet-kettőt, majd a botot tovább kell adni. Amikor valakinek végül sikerül a dobozon rést hasítania, akkor a gyerekek rávetik magukat a földre hulló édességre. Akinek nem jut, az sír. Legalábbis így ez volt anno Rivas de Canaán-ban (a mulatságon, ahol szegény kis Hannust 120-al fejbetalálta a focilabda). Ezúttal azonban a sírás elmaradt. Nem, nem azért, mert a labdát jó előre eldugtuk, hanem mert olyan rengeteg sok cukorkát tettünk a piñatába, hogy hazahozni is alig bírtuk, amit a lányok összelapátoltak. A következő két vasárnap biztosan kihagyhatjuk az édességbeszerzős programot.

Ajándékozás

Lucust igazán könnyű boldoggá tenni. Annyira aranyos, ahogy a legapróbb kis butaságnak is örülni tud. A Natalie-tól kapott uzsonnás táskát többé le sem volt hajlandó venni a válláról. A hozzá tartozó kulacsot megtöltötte vízzel és abból itatta Dávidot, amikor megszomjazott a baba.  

A torta

A torta is nagy siker volt, bár inkább a felnőttek, mint a gyerekek körében. Persze mindig ez van. Teljesen mindegy, milyen a sütemény, általában még az a gyermek sem hajlandó megenni, aki eredetileg rendelte. Nem ér nevetni, ha ez csak nálunk van így, mert az azt jelenti, hogy az én cukrászképességeimmel van a baj. Ezt a tortát viszont nem én csináltam, úgyhogy reklamációt sem fogadok el.

Mese

Amikor sötétedni kezdett felmentünk a házba és a gyerekek megnézték Aranyhaj legújabb kalandjait DVD-n. Spanyolul. Luca állítólag értette is. Döbbenet.

Pupusa

Végezetül újra elmentünk a pupusás helyre. Ekkor már Árpi is, én is a végkimerülés határán voltunk, Lénácska pedig el akart aludni evés közben. Dávid a mogyorókat lopkodta az édességes standról és néha megpróbálta az autók elé vetni magát, de szegénynek egyiket sem engedtük. Hanna, Luca és Natalie viszont teljesen fel/túlpörögtek. Komolyan aggódtam, hogy ránk dől az étterem, de legalábbis a WC-ben lévő hatalmas tükör.

Majdnem 8 óra volt, mire hazaértünk és végre mindenki beeshetett az ágyba. A boldog kis ünnepelt magával vitte az összes ajándékát is.

Szerdán – Luca szülinapján – folytatódik a buli, ezúttal szűk családi körben.

Ja, és természetesen nem most fedeztem fel a kollázs-készítési opciót a Picasa-ban, csak nem tudtam választani a sok jobbnál jobb fotó közül, és úgy döntöttem az esemény fontosságára való tekintettel ezúttal mindet felteszem. Rá kel kattintani a képekre és akkor jobban látszanak.