2013.09.01 Dávid 1 éves

Így alszik egy pont 1 éves

Az ünneplést már tegnap este 9.23-kor megkezdtük, mert itteni idő szerint akkor született Dávid baba. Bementünk a szobájába, csodáltuk, ahogy alszik, lefényképeztük, csodáltuk tovább. Nagyon megnőtt, igazi nagyfiú. Rengeteget ácsorog, és egyfolytában dumál. Árpi már most attól fél, hogy ő is annyit fog beszélni, mint a nővérkék. Vicces lesz, Árpi soha többé nem jut szóhoz.

Készül a muffin

A lányok napok óta ajándékokat készítenek a nagy napra. Kaviccsal töltött műanyag flakonból csörgőket, illetve papírgalacsinokat, amiket Dávid majd széttéphet. Hanna és Léna össze is vesztek, hogy az utcán talált, medencékhez használatos 3 db mozaikcsempét ki használhatja fel a saját csörgőjéhez. Pont mire sírás lett volna a dologból, kiderült, hogy a lapocskák túl nagyok és nem férnek be az üveg száján. Huhh, micsoda szerencse, nem kell igazságot tennem!

Kisautó

Reggel ébredés után mindannyian megrohanták a kis ünnepeltet és már hozták is volna az ajándékokat. Csakhogy előbb meg kellett sütnünk a szülinapi muffint. Rend van nálunk, kérem szépen. Előbb a torta, aztán az ajándék.  A sütés amúgy nagyon tetszett a lányoknak, egymást taposták, hogy odaférjenek a konyhapulthoz. A garázsvásáron szerzett sütőformában készítettünk közösen, 34 db apró, csokis-banános muffint. 

Végre süti!

Kifejezetten finomak lettek, noha a sütő szabályozhatatlansága miatt fel voltam készülve rá, hogy ehetetlen, szenes golyókat találunk a formában és azonnal szaladnunk kell a cukrászdába valami sütiféleségért. A sikertől mindenki annyira boldog lett, hogy végül még evés előtt kiosztottuk a meglepetéseket. Dávid egyenként húzhatta elő a játékokat egy nagy zacskóból.  Mindennek nagyon örült. Lelkesen tett-vett a csörgők és kisautók tengerében és élvezte, hogy az egész család körülötte ugrál.

Ezután következett a sütemény. Beültettük Dávidot az etetőszékbe (ő hevesen tiltakozott), majd Lulu elé tette a teljes kupac muffint. Dávid nézegette egy kicsit. A jobb kezével kivett egyet, megkóstolta. A bal kezével is kivett egyet, abba is beleharapott. A jobb kezével kivett egy újabbat (miközben még az első is ott volt) és azt is a szájába tömte. 

Volt lufi...

... és díszítés is

Ezt addig folytatta, amíg már mindkét kezében 4-5 muffin tartott és csak úgy tudott újabbat megfogni, ha a korábbiak közül elejtett párat. A lehullott darabokat a lányok egytől-egyig felkapkodták és megették, nehogy bármi is kárba vesszen. Dávid gyakorlatilag az összes süteményt megfogta, megnyalta és/vagy megharapta, mi meg lelkesen tapsikoltunk hozzá. Ilyet is csak az első szülinapján tehet meg az ember.

Muffinos puszi

Ebéd után Sylviával és Natalie-val találkoztunk. Eredetileg kutyát akartunk volna sétáltatni, de 300 méter megtétele után úgy elkezdett ömleni az eső, hogy az alatt a 2 perc alatt, amíg visszaszaladtunk a kocsihoz (én Dáviddal a hátamon) bőrig áztunk. A rosszidő miatt a délutánt végül nálunk töltöttük. Amikor a lányok a mozgáshiánytól már teljesen megőrültek és hatalmas sikítozás közepette a saját ágyukban locsolták szét a vizet, elindítottuk az előző este letöltött angol nyelvű vicces rajzfilmet. Ettől rögtön csönd lett. Hurrá. Kihasználva az átmeneti nyugalmat, megsütöttük a kenyeret és 6 után nem sokkal lefektettük hullafáradt szülinaposkát aludni.

Figyusztok, Apuval minden rendben van?

7-kor a női szakasz összeszedelőzködött, mert jelenésünk volt a kávézóban. A hely második - és természetesen Dávid első - szülinapja tiszteletére bűvész előadást szerveztek, amiből mi sem maradhattunk ki. Nem akartunk sokáig időzni (holnap iskola), de olyan jól mulattak a lányok, hogy végül csak 9 után értünk haza. Lulut egész úton a hátamon kellett cipelnem, mert szétesett a papucsa.

Elmúltam 1 éves, most már én is nézhetem a filmet!

Jó nap volt, sok jó dolog történt. Remélem kicsi Dávid is élvezte a felhajtást!