2013.09.08 Gyereknap

Costa Ricában szeptember 9-án van gyereknap. Idén jó dolgunk van, mindent duplán ünneplünk: két anyák napja, két gyereknap, ha ügyes vagyok még egy extra szülinapot is intézek magamnak.

Bohóc

Voltak apró táncosok is

A nagy nap tiszteletére, 9 órától buli (la fiesta) volt a parkban. Kezdésre terveztünk odaérni, de természetesen nem sikerült. 8.58-kor - amikor a tükörtojás épp csak megsült, Dávid pisis pelusban visított a padlón, én pedig még a kávémat sem ittam meg – a lányok komolyan türelmetlenkedni kezdtek. Siessünk, siessünk, le fogjuk késni! Nem akartunk nagyon kapkodni - mégiscsak vasárnap van - de a szokásosnál határozottan kevesebbet szöszöltünk, így fél 10 után kicsivel megérkeznünk a helyszínre. Hatalmas tömeg fogadott minket. Középen egy színpadon bohóc ugrált, körbe ugrálóvárakhoz és arcfestéshez lehetett órákat várakozni. Jó program. 

Háromra odarohanunk és elhozunk egy csomagot neked is

Costa Ricában a sorbaállás igen frusztráló elfoglaltság. Folyamatosan résen kell lenni, különben mindenki beelőz. Az otthoni „rosszul látok, észre sem vettem a 20 fős sort és különben is csak egy aprócska fél órás kérdésem lenne” stílus kutya füle ahhoz képest, amit itt művelnek. Teljesen mindegy, hogy mennyire állok közel az előttem várakozóhoz és hány gyerek lóg a hasamon, hátamon, fülemen, mindig lesz valaki, aki befurakszik közénk. Amióta itt vagyunk, próbálok rájönni, ilyenkor vajon mi járhat a fejükben. Ismerősöktől meg is kérdeztem, hogy a helyiek miért tesznek úgy, mintha ott sem lennék, de a válasz csak annyi volt, legyek rámenősebb én is és akkor nem lesz gond.

Éhező kisfiam

Múltkor a boltban nem is hagytuk magunkat. Luca állt a sorban, ember beállt elé, Luca pedig szépen megkerülte és visszaállt a helyére. Mire Árpi és én a kasszához értünk, ember már lepakolta cuccait a pultra, miközben Lulu - kezében a megvásárolni kívánt fagyival - még mindig ott állt közte és az eladó között. Mit volt mit tenni, mi is megkerültük emberünket, leraktuk a nálunk lévő húst, lisztet, avokádót a pénztáros néni orra elé, fizettünk és elégedetten távoztunk. Az ember egy szót sem szólt. Láthatóan tényleg így kell ezt csinálni, csak hát én vagyok olyan buta finnyás, hogy ez bizony nem esik jól.  

Nápolyi

A lányok egy darabig nézelődtek a parkban. Megpróbáltak sorra kerülni először az ugrálóvárhoz, később az arcfestéshez is, de mikor már harmadszor lökték őket félre, feladták. Ezt követte fél óra intenzív nyüglődés, majd szerencsére megérkeztek Sylviák. Innentől lett érdekes a móka. Rohangáltak, hangoskodtak, bújócskáztak, végül pedig még az ugrálóvárba is bejutottak valahogy. Amikor a szervezők megkezdték az édességes csomagok és játékokat szétosztását, a buli a tetőfokára hágott. Lulu, Dáviddal a kezében szaladt az asztalhoz, hogy a kicsinek is jusson ajándék. Boldogan jöttek vissza mindannyian. Kaptak cukorkákat, chipset, almalevet, kiskocsit. A kocsik ugyan csak egyszer használatosak, mert minden leejtésénél letörik róluk valami, de ez szerencsére semmit sem von le az értékükből. Dávid miután megette a lányok chipsét, élvezettel rágcsálta a kocsi mellé kapott picike STOP táblát. Nekem csak arra kellett figyelnem, hogy miután félbeharapja, időben sikerüljön elvennem tőle, nehogy le is nyelje (keresztbe). Jelentem, a feladatot végrehajtottam, Dávid nem evett meg egyetlen alkatrészt sem.

Aki megkapta az ajándékát, azt lepecsételték

Gyereknap alkalmából ma az eső is szünetelt. Ilyen mostanában nem sűrűn fordult elő, nem is voltunk rá kellőképpen felkészülve. Ha előre tudjuk, akkor délutánra ebédfőzés helyett sétát tervezünk. Azért így is jó nap volt, holnap pedig a suliban folytatódik az ünneplés. A lányok izgatottan várják, és már előre örülnek, hogy nem kell egyenruhában menni.

Az én gyereknapi meglepetésem az volt, hogy több mint 100.000 ponttal, feljutottam a telefonos játékban a 10. szintre. A tökéletes ajándék.