2013.09.03 Vicces iskolanap

Így nézünk ki iskola után
(Dávidon azért többnyire van ruha)

A nap úgy indult, mint bármely normális hétköznap. Felkeltünk, reggeliztünk, Árpi elvitte a lányokat az iskolába, én meg közben itthon tettem-vettem. Mivel el kellett intéznem néhány munkával kapcsolatos telefonhívást, visszaraktam a magyar SIM kártyát a mobilba, majd jól benne is felejtettem. Soha nem hív minket senki az itteni számon, úgyhogy nem nagy baj… gondoltam én, miközben fél 11 előtt 3 perccel (épp indultam volna Lénáért) kicseréltem a kártyákat. Jött is mindjárt két SMS. Mi a fene? Az egyik a szolgáltatótól („Bienvenido a Costa Rica”), a másik pedig… hoppá, az iskolából! Hannának nincs tanítás, legyek szíves érte menni.  8 óra 5 perckor. Az bizony már 2.5 órája volt. Szegény kicsi Hannám, remélem, nem a terem előtt vár azóta is!

Torna-egyenruhánk is van már
1-et fizet 3-at kap akció volt: Lulu és Hanna más napokon tornáznak,
nekik közöset vettünk, Lénának meg csak úgy adtak egyet ajándékba

A két focista és a pompomlány

Vészhelyzetben különösen jó, hogy hárman vannak, mert szünetben megkeresik egymást és együtt bármit megoldanak. Többnyire Luca a tolmács. Ha Hanna valamit szeretne, felmegy hozzá és megkéri, hogy beszélje meg a tanárnőjével. Amióta pedig egyszer majdnem ottmaradtak a suliban - mert nem tudtam, hogy 11.30-kor bezár a bazár - bevezettük, hogy az első szünetben a két nagy lemegy Lénához és egy kis papirkán a kezébe nyomják, hogy aznap kiért, mikorra kell mennem. „Hanna 11.30, Luca 1.30”. Általában persze „Hanna 11.30, Luca 11.30.” Az lesz ciki, amikor majd „Hanna 9.30, Luca 9.30”, én meg csak 10.30-kor érek oda először.

A fotózás okozta stressz levezetése a parkban

Persze tulajdonképpen ez történt most is. Hannának még el sem kezdődött a tanítás, mikor már vége is lett. Amikor tehát 300 méteren világcsúcsot döntve beestem az iskolába, Hanna, Léna és Luca mind ott vártak a kapuban. Kiderült, hogy Hannus - miután látta, hogy zárva az osztály és a könyvtárba se sikerül bejutnia - felsétált Lucához és az vele töltötte a napot. Okos kislány. Luca – a gondoskodó nővér – pedig fél 11-kor szépen lekísérte a suli elé, majd visszarohant a terembe, mert neki még 60 teljes percen keresztül tanítás volt.

Vigyázz Dávid!!!

Nem elveszett gyerekek, az biztos. Hanna már a második hibátlan dolgozatot írta (persze volt benne szomszédról puskázás is bőven), Luca pedig 90%-os felmérőt produkált angolból. Ez kifejezetten vicces, ha figyelembe vesszük, hogy eddig csak németet tanult. Nem véletlenül mondta az angol tanárnő, hogy ügyesek a lányok („They are doing very well”). És állítólag azt is mondta, hogy „Luca no habla español, pero ingles muy bonito”. Lulu ugyanis valamelyik nap ezt a mondatot hajtogatva jött haza az iskolából. Azt hittem megszakadok a röhögéstől. Lassan beírhatja az önéletrajzába, hogy „magyar-anyanyelvi szint; német-társalgási szint; angol-muy bonito; spanyol-no”.