2013.09.26 A kóbor lábos

A terasz alatti bozótos

A lakásunkhoz tartozik egy remek kis terasz. Nagyon jó, mert minden reggelit, ebédet, vacsorát itt eszünk. Nagyon jó, mert esténként itt ücsörgünk Árpival. Nagyon jó, mert Dávid itt tanul asztalra mászni, extra izgalmat csempészve ezzel unalmas mindennapjainkba. Az asztal tetejéről ugyanis egyenesen a kertbe lehet fejest ugrani. Toronyugrás kezdőknek. A legjobb mégis az, hogy időről időre innen ejtünk le valamit, amit aztán nem lehet visszahozni. Az egyetlen kijárat a kertbe ugyanis az alattunk lévő varróműhelyen keresztül vezet, amely varróműhely csak időnként üzemel. Ilyenkor egyetlen néni dolgozik szorgalmasan a varrógép mögött, többen talán be sem férnének a picike helységbe.

Dávid az elmúlt két hónapban már több zuzugörszt és egyéb apróságot gurított ki a teraszról a korlát alatt. Ezek jelentős része megakadt az ereszben, de például nagy fájdalmamra, az egyetlen Leukoplast gurigánk hetekkel ezelőtt áttette székhelyét a kertbe. Tegnapelőtt aztán társaságot kapott, mégpedig a kisebbik nagylábosunk és a merőkanál személyében. Hogy a patkányok se éhezzenek, a lábassal együtt küldtünk nekik egy nagyobb adag tonhalas tésztát is. Mind a korlátról ugrottak le egy óvatlan pillanatban.

Lábos a távolban

A lányok és Árpi rohantak le a nénihez, hogy azonnal engedje ki őket a kertbe. (Éljen, végre hazajön a Leukoplast!) 3 perc elteltével aztán lógó orral jött vissza a társaság. (Ó jaj, mégsem jön haza a Leukoplast.) A néni - miután Árpi komoly erőfeszítések árán, minden spanyoltudását összeszedve elmagyarázta neki, hogy sürgős ügyben használnia szükségeltetik a hátsó ajtót - kedvesen csak annyit mondott, hogy „mañana” és folytatta a varrást. Na, de miért? Nem értette mit szeretnénk tőle? Tényleg annyira elfoglalt, hogy nem képes a varrást egy fél percre abbahagyni, hogy kinyissa az ajtót? Nem akar hátra engedni minket, nehogy meglássuk az ott rejtegetett hullát? Teljesen érthetetlen reakció, de beletörődtünk. Ez itt a mañana országa, pont ezt lehetne azonnal elintézni? Egy napot csak kibírunk valahogy lábos nélkül is.

Másnap a néni természetesen nem jött. Gondolhattuk volna. De még ez sem baj. Több napot is kibírunk lábos nélkül. Ugyan csak kettő van belőle, de megoldjuk. Majd nem akarunk egyszerre levest és tejberizst is főzni.

Amikor épp nem a lábost kergetjük, akkor fagyizni magyünk

Sokáig úgy nézett ki, hogy néni ma ismét távol marad, de amikor a délutáni vásárlásból hazaértünk, nagy örömünkre ott ült a helyén és dolgozott. Lányok újra beszaladtak, Árpi újra előadta a mondókát a leesett edényről (vagy valamiről, amiről úgy hittük edényt jelent spanyolul), majd vártuk, hogy felpattanjon és szélesre tárja előttünk a hátsó ajtót. Naná, hogy nem tette. Ehelyett megint csak annyit mondott „mañana”. Csakhogy most már nem tartottuk annyira viccesnek a dolgot, mint előzőleg. Főleg, mert simán lehet, hogy legközelebb csak jövő szerdán lesz nyitva az üzlet, a lábasunkat meg úgy benövi a gaz, hogy machetét is vinnünk kell. 

Jegecske is kap

A meghökkentő eseményt 10 perc barinstorming követte.

1. Árpi a teraszunkon található létrán mászik le a kertbe. Nem biztos, hogy a létra elég magas, az aljnövényzet a terasz alatt viszont biztosan túl nagy.
2. Valamelyik gyereket leeresztjük az ugrókötélen. Dávidot talán sikerülne is.
3. Árpi a szomszéd kerten keresztül mászik be a lábosért. A kerítés túl magas, a bozót túl sűrű.

Miután minden ötletet elvetettünk, megpróbáltunk napirendre térni az esemény felett. Igazán nem könnyű feldolgozni, hogy 3 nap alatt nem sikerült megoldanunk egy ajtó kinyittatását. De nem adjuk fel. Konyhánk felszerelésének igen fontos darabja hever odalent, nem hagyjuk veszni. Legközelebb már szótárral megyünk, és akkor biztosan nem ráz le minket ilyen könnyen holmi nénike.

Itt tegnap még két telefonfülke állt

Luca ma lecke gyanánt 4 versszakból álló költeményt írt spanyolul. Én nem mernék ilyesmivel kísérletezni, de benne fel sem merült, hogy rövidebbel is beérje, esetleg nyelvi nehézségekre való hivatkozással felmentést kérjen. Lucust határozottan sokkal nehezebb zavarba hozni, mint engem.

Mivel a Gugli is segítette az alkotómunkát, előfordulhatnak vicces fordítási hibák a szövegben (Kérem tőle az órámat = I ask him to watch), de hát ettől szép a művészet.

Íme, a mű:

Újabb megmásznivaló

La montaña bonita

Vi una montaña muy bonita,

ahí era un río limpio.

En el río era un rana

muy grande y linda.

Por encima de los árboles

volan los pajaros, palomas,

loros y tucanes. Ellos son

para montaña valores.

En la montaña hay

muchas cosas que tienen

nonitas colores. Por ejemplo las

floras rosadas, naranjas y rojas.

Por encima de la montaña el sol brilla.

Pero ya un poquito llueve,

Por eso necesitan los animales un sombrilla.