2013.09.17 Hogyan készül az empanada?

Ma végre kipróbáltunk egy új ételt: empanadat sütöttünk ebédre. Az empanada egy errefelé igen kedvelt, sajttal, vagy hússal töltött, olajban kisütött tésztaféle. Már régóta mondogatom Árpinak, hogy csináljunk egyszer itthon is, de valahogy mindig túl macerásnak tűnt az elkészítése és inkább összedobtunk egy gyors rizseshúst, mint hogy órákat töltsünk szeleteléssel, tésztanyújtással, forró olajban nyúlkálással. És valóban. Empanadat sütni több mint macerás. Így, hogy csapatmunkában készült, kifejezetten jó program volt, de, hogy nem ez lesz minden héten a vasárnapi ebéd, az biztos.

Fő a töltelék

A bevásárlást Hajniék intézték és a biztonság kedvéért rögtön két adag, erre a célra készült, speciális lisztkeveréket vásároltak. Mivel egy adagból is annyi tészta lett, hogy egy hétig ezt fogjuk enni, könnyen lehet, hogy hazatérésünk alkalmával, valamelyik kedves családtagunk/barátunk véletlenül pont empanada-port kap majd tőlünk costa ricai meglepetés gyanánt. A jó hír az, hogy a mai főzőcske után már egész pontosan el fogom tudni mesélni neki, hogyan készítsen belőle helyes kis tésztabatyukat.

A feladat a következő:

Először is főzzünk meg egy nagy halom zöldséget, némi csirkehússal, a kenyérsütésre használt lábasunkban. Amikor minden megpuhult, kockázzuk fel az egészet. Gabi ezt mérnöki pontossággal oldotta meg, igaz, hogy csak az aprítás eltartott legalább 30 percig, de a kockák olyanok lettek, mintha vonalzóval rajzolták volna őket. Legközelebb Árpinak kell majd szeletelnie, mert az én türelmem ehhez biztosan kevés.

De jó! Ezt darabokra lehet szedni,

Ezután a recept szerint, a húslevessel alaposan összekevert lisztből tésztát kell gyúrni, a tésztából pedig kerek lapocskákat készíteni, megtölteni, félbe hajtani, beolajozott nejlonzacskón keresztül pohár peremével félkör alakúra vágni és végül sok-sok olajban kisütni. A megtöltés-kivágás-sorbarendezés rész is időigényes, de az igazi kihívás a sütés. Azt hittem sose fogynak már el a tűzhely mellé készített párnácskák. Igazság szerint nem is fogytak, mert amikor már mindenki végzett az evéssel és én még midig az olajban sercegő tésztákat bűvöltem, Hajni megkönyörült rajtam és az utolsó adagot – azon nyersiben - behajította a mélyhűtőbe. Egyszer majd még jól jön éhhalál ellen.

Nagyjából 2 órán át készült az ebéd, de megérte a fáradozás. Az empanada mindenkinek nagyon ízlett. Még Léna is elfogadta, hogy a tésztából a csirke mellett kikandikáló répadarab tulajdonképpen fűszer és lelkesen ette egyiket a másik után. Köretnek a salátán kívül volt (természetesen) babos rizs és avokádókrém, hisz ezen hozzávalók nélkül nem létezhet étel. Állítólag Kolumbiában még a leveseknek is kötelező tartozéka a rizs és az avokádó. Na, meg a koriander. Mert, hogy koriander itt is, ott is mindenbe kell. Luca szerint ez egy butaság, a koriandernek még a szaga is büntetendő, de én egyetértek az itteniekkel, a koriander márpedig finom.  

Evés közben mindenki hülye fejet vág