2013.10.18 Las pupusas

A pupusa El Salvador nemzeti étele, egy sajttal és babbal, illetve péppé főtt disznóhússal töltött, kukoricalisztből készült lepény. Ezt a disznóhúsos tölteléket valamiért pont úgy hívják El Salvadorban, mint ahogy itt Costa Ricában a töpörtyűt (chicharrón). Számomra ez csak itthon derült ki (amikor utánaolvastam a neten), egész addig szentül hittem, hogy darált töpörtyűt töltenek a tortillába. Bizarr.

A tölteléket belegyúrják a tésztába

A ma esti programot Beth szervezte. Mint megtudtuk, van egy remek pupusára specializálódott étterem itt Atenasban. Korábban sem az étteremről, sem pupusáról nem hallottunk soha, de semmi gond, mert azóta pótoltuk tudásbeli hiányosságainkat és immáron hivatalos pupusa szakértőnek mondhatjuk magunkat. A tanulási folyamatban apróbb fennakadás történt, amikor látványosan sokkot kaptam attól, hogy töpörtyűs lepényt kell majd vacsoráznom. Még szerencsére, hogy volt sima sajtos-babos, illetve sajtos-jalapeños változat is. Még nagyobb szerencse, hogy senkit sem sikerült megijesztenem azzal, hogy állítottam, a chicharrón bizony sült disznóbőr (vagy valami hasonló zsíros szörnyűség). A bolt előtt minden nap ül egy bácsi, aki szép, nagy, átlátszó zacskókban töpörtyűt árul és kiabál utánunk, hogy „Chicharrón, chicharrón”. Honnan kellett volna tudnom, hogy két országgal arrébb, ez a szó valami teljesen mást jelent?

Sül a pupusa

A vacsorán rajtunk kívül 2 amerikai és 1 ír család vett részt, összesen 3 db 3 év alatti gyermekkel, úgyhogy túlerőben voltunk. A lányok nagyon helyesen társalogtak az anyukákkal (spanyolul) és szórakoztatták a gyerekeiket (már amelyik hagyta magát). Főleg Atlee-t lehetett gyömöszölni. Ő Dávid 10 hónapos kis barátnője, akivel minden hétfőn séta közben egy órán át szemezik a babahordóból. Kivéve persze, amikor valamelyikük már előbb elalszik. Luca és Hanna felváltva hurcolták őt körbe a teremben, miközben többször összevesztek azon, hogy kinél mennyi ideig lehet a baba.

Itt épp Hanna kapta Atlee-t.
Még szerencse, hogy Lulunak is jutott baba.

Asztaltársaság

Az este jól sikerült. Végignéztük, ahogy meggyúrják és vaslapon megsütik a lepényeket, majd valami furcsa ízű káposztasalátával körítve megettük őket. Friss ananász- és guanabana levet ittunk hozzá és úgy jóllaktunk, mint a duda. Igen tápláló étel.

Olyan, mintha nem ízlene, pedig dehogynem

Mire hazaindultunk volna, már ömlött az eső. De nagyon. Még szerencse, hogy ezúttal autóval érkeztünk, mert különben csúnya nagy megázás lett volna az este vége. Béreltünk ugyanis egyet a holnapi vulkántúrához, és ha már ott állt a ház előtt, elhoztuk esernyőnek. Eddie-nek valamilyen családi vészhelyzet miatt le kellett mondania a szombati vendégséget, így a lányok kénytelenek lesznek pancsolás helyett vulkánt nézni. Vasárnap úgyis zsúrba vagyunk hivatalosak az ír kisfiúhoz, és ha minden igaz ott is lesz medence. Meg persze jó eséllyel szakadó eső is. Esős évszakban nem biztos, hogy a 3 órás kezdés a legtutibb.

Ide nekem azt is

Árpi és Dávid mostanában minden reggel kirándulni mennek. Árpi a hátára veszi a babát és elsétálnak az utca végére megcsodálni a teheneket. Dávid imádja ezt a programot. Hadonászik, mutogat, és hangosan mondja, hogy „búúúúúúúúúúú”. Lehet, hogy kénytelenek leszünk felírni a babanaplóba, hogy a gyermek első szava az volt, hogy „búúúúúúúúúúú”?