2013.10.19 Cartago, a békák városa - "City of F(r)ogs"

 Basilica de Nuestra Señora de los Angeles

Cartago Costa Rica első fővárosa volt egészen 1823-ig. A jelenlegi fővárostól - San Josétól - 25 km-re található, 1453 méteren, az Irazú vulkán lábánál. 750 méterrel fekszik magasabban, mint Atenas és ennek megfelelően érezhetően hűvösebb is a levegő. Azóta meg is néztem az időjárás-előrejelzéseket és minden napra 3-5 fokkal hidegebbet mondanak ott, mint itt.

Madártollra festett mű

A nap gyönyörűen sütött, amikor megérkeztünk, pedig korábban a hegyen már gyűltek a felhők, sőt egy kis eső is esett. Dávid pont elaludt, mire leparkoltunk a városközpontnak vélt hatalmas téren, úgyhogy Árpi leült babát felügyelni a kocsi melletti padra, mi pedig elmentünk a lányokkal a szomszédos pékségbe sütit és kávét venni. 

Mire visszaértünk, Árpi már elmélyülten beszélgetett egy helyi bácsival, aki saját műveit árulta a turistáknak és mellesleg mindent tudott Puskás Ferencről. Nagyon kedves volt és meglepően jól beszélt angolul, úgyhogy nemcsak, hogy vettünk tőle két madártollra festett papagájt, de búcsúzóul még meg is öleltem. Ez pedig – saját állítása szerint – végleg meggyőzte arról, hogy a magyar nők csúcsszuperek. Büszke is vagyok magamra.

A Santiago Apóstol templom romjai

Miután a bácsi elment, Dávid felébredt és bekakilt. Mi kikakiztuk és megetettük (ilyenkor mindig fel kell tölteni a felszabadult helyet a pociban, különben hogy lenne olyan helyes pufi), majd kiderült, hogy ez a tér bizony mégsem a főtér, hiába olyan nagy. Felpakoltunk hát és elindultunk a 400 méterrel odébb található valódi városközpontba. 

És tényleg. Nagy tér ott is volt, meg hatalmas tömeg is. Ezen kívül pedig egy gyönyörű romos templom, belsejében zöld gyeppel, virágokkal és kis tavakkal, amelyek tele vannak a turisták által bedobált pénzérmékkel. Ez annyira megtetszett a lányoknak, hogy rögtön ők is odaálltak pénzt hajigálni. Léna volt a legviccesebb, aki miután bedobta a saját tízesét, rájött, hogy kívánni azt bizony elfelejtett. Ettől kicsit kétségbe esett, de aztán megbeszéltük, hogy természetesen lehet utólag is és igen, teljesülni fog, csak tudni kell jót kívánni. Én például azt kívánnám, hogy legyen holnap vasárnap és akkor biztos a sikerélmény. Ez megnyugtatta. Lehet, hogy végül ő is ezt kívánta, esetleg azzal kiegészítve, hogy ne csak holnap, de holnapután is (és azután, meg azután…), mert akkor mindig lehet majd édességet enni. Remélem nem lesz túl nagy a csalódás, amikor két nap múlva mégiscsak suliba kell menni.

A templom belseje

A legenda szerint ködös éjszakákon egy fejnélküli szerzetes kísért a romok között. Azért jutott erre a sorsra szegény, mert megszentségtelenített egy szent helyet. Jelentsen ez bármit is. Mi arra tippeltünk, hogy nagyon kellett pisilnie. Mit kellett volna mondani? Muszáj volt előállni egy 12 éven aluliaknak szóló verzióval. A ministráns fiúkat csak nem hozhattuk fel.

A téren még csodáltuk egy darabig az akrobata fiukat, majd amikor eleredt az eső, beszaladtunk a Burger Kingbe - hogyhogy itt még nem tudják, hogy már nem is ez a neve? - egy kis sültkrumplira és fagyira. És a lényeg: végtelenszer utántölthető üdítőre. Csak annyit mondok, rajtunk ezúttal nem kaszáltak nagyot.

Banánt tessék!

A gyerekek legnagyobb örömére volt dühöngő, úgyhogy senkit sem zavart, hogy az eső nem akar elállni. Amikor pedig már nem várhattunk tovább – eredetileg világosban akartunk volna hazaérni - Árpi elszaladt a kocsiért és közben jól megázott. Esti zuhany kipipálva.

Hazafelé Dávid ismét hozta a formáját és bő egy órán át sikítva üvöltött. Hihetetlen, hogy milyen hangokat tud kipréselni magából, az embernek megfájdul a feje tőle. Csak otthon vettem észre, hogy Árpi papirzsepiket gyömöszölt a fülébe, hogy kevésbé hallja. Haha. Minimum valami rendes gépkezelőknek szánt, munkavédelmi fülvédő kellett volna oda. Azt hiszem meg is van, mit veszek neki szülinapjára.

A maradandó halláskárosodástól eltekintve a hazaút eseménytelenül zajlott. San Josén átjutni mindig izgalmas kaland, de még így sötétben is sikerült. Az út többi része pedig szinte végig autópálya, ami esőben sem olyan rémes. Persze lehet, hogy csak Dávid üvöltése vonta el a figyelmemet a rettegéstől.

Jó túra volt. A második vulkán a 11-ből. Legközelebb az Arenalra megyünk, az időpontot is meg van már.

Plaza Mayor, háttérben a romokkal