2013.10.27 Majom napunk van!

Szent Rafael napi menet

Már egy teljes hete Szent Rafaelt, Atenas védőszentjét ünnepeljük. Úgy kezdődött, hogy múlt vasárnap a fél város elvonult a házunk előtt, virágokkal díszített szenteket cipelve. Először nem is tudtuk miért a nagy felhajtás, de aztán a gázosok a földszintről felvilágosítottak minket. Azt hittük, ezzel le is van tudva a dolog, pedig dehogyis. Még csak most kezdődött az ereszd-el-a-hajam.

A templomkertben felállítottak egy ugrálóvárat, az utcát lezárták és vurstlit csináltak belőle, és minden nap kétszer (reggel és este) petárdákat dobálnak. Ennek oka ismeretlen, de az biztos, hogy ijedtemben minden alkalommal ki akarok ugrani a gatyámból.

Valamelyik este pont a templom felé sétáltunk, amikor észrevettük, hogy ismét buli készülődik. A főkapu előtt ministránsok hada sorakozott, a templom dugig volt emberekkel és még a konyha is üzemelt. Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk, elkezdődött a mise és a piros-fehér, hosszú ruhákba öltözött gyerekek hatalmas tapsolás, éneklés és élőzene közepette bevonultak a sorok között és valahol elől megálltak. Akkora volt a tömeg, hogy pontosan nem is lehetett látni, ezután mi történik, de mindegy is. A lényeget már láttuk és úgyis mennünk kellett haza.

Furcsa teremtmények

A fiú, akit lenyelt az ördög

Ma aztán megint egy felvonulásba csöppentünk. Szokásos vasárnap délelőtti édességbeszerző körutunkra indultunk, amikor a park sarkánál furcsa jelmezekbe öltözött gyerekekbe botlottunk. Mögöttük gyülekeztek a helyi iskolák mazsorett csoportjai és rezesbandái, akik egy teljes órája arra vártak, hogy valaki végre jelt adjon. 

Nekünk mázlink volt, mert a menet megérkezésünk után szinte azonnal megindult, a zenekarok pedig játszani kezdtek.  Természetesen mindegyik teljesen mást, amitől egy pillanat alatt hatalmas lett a hangzavar. Különösen olyankor volt érdekes az összhatás, amikor az egyik csapat már elvonult előttünk, a másik meg még nem ért oda. Két teljesen különböző ritmusú dobpüfölés sztereóban, hozzá némi alapzaj és kész is az ultramodern zenemű.  Amúgy a bandák külön-külön kifejezetten jók voltak, a felvonulás pedig nagyon színes és vidám. Még szerencse, hogy múlt vasárnap elfogyott minden édesség, különben lemaradtunk volna róla.

Kicsi mazsorettek

A parádé végeztével, sürgősen folytattuk utunkat a bolt felé, hisz eredetileg nem bámészkodni jöttünk ám. Vasárnap van, majdnem dél és még mindig nem vettünk egy fia cukorkát sem. Ez így tarthatatlan.

Rezesbanda

A boltnál sajnos újabb késlekedést szenvedett az édességbeszerző projektünk, ugyanis meg kellett állnunk majmokat nézni. Mert, hogy a majmok ismét eljöttek! És ezúttal volt nálunk fényképezőgép is. Kétkedők reszkessetek! Íme, a bizonyíték:

A majom!

Sokáig néztük őket, ahogy ugrálnak egyik fáról a másikra. A legjobb jelenet az volt, amikor egyikőjük a farkával kapaszkodott egy igen magas fa legfelső, kinyúló ágába, majd egyszer csak elengedte, zuhant egy picit és egy másik, kisebb fán landolva folytatta útját. Dávid boldogan kacagva mutogatott rájuk, mert szerinte minden állat vicces. De a majmok akkor is a legviccesebbek. 

Mr Gyorsszámoló

Hazafelé még megálltunk a templomkertben, ahol éppen marhavásár zajlott. A karám szélén lévő emelvényen egy cowboy kalapos férfi hadarta a számokat, a többi cowboy kalapos meg titkos jeleket küldött neki, amiből ő tudta, hogy mikor kell megállni és „lezárni a szavazást”. Számomra értethetetlent, hogy pontosan hogyan is dőlt el a végső ár, de minden esetre az ember gyorsszámolási képessége lenyűgöző volt. És végre azt is megtudtuk miért van karám a templomkertben.

A licit "tárgyai"

Azt hiszem viszont, hogy ezzel vége az egyhetes ünnepléssorozatnak. Az előbb ugyanis tűzijáték fényei látszottak az égen és én az ágyból néztem a műsort. VIP páholy. Szuper.

A lányok szerint „Ma jó napunk volt, majom napunk volt!”