2013.10.25 Sosem lesz már vége?

Ez még tegnap készült a strandon,
amikor átmenetileg mindenki egészségesnek tűnt

A hét elején Léna volt beteg, a hét közepén nekem volt egy gyakori fürdőszobai tartózkodást igénylő napom, ma hajnalban pedig Lulu ébresztett azzal, hogy hányingere van, és nem tud aludni.

Esti lefekvés után 3 perccel, illetve reggelente, a lányok - ezalatt főleg Hannát kell érteni - rendszeresen kijönnek a szobából elújságolni, hogy nem megy az alvás és mondjam meg, mi a teendő. Háát… próbáltad már úgy, hogy becsukod a szemed? Igen? De nem kell ám fél perc után kinyitni. Nem, tényleg nem. Akkor sem, ha még mindig nem alszol.

Na, hát így megy ez nálunk, úgyhogy amikor Lucus legmélyebb álmomból ébresztve kimondta a varázsszót („Nem tudok aludni”) én csak annyit válaszoltam, hogy „Szeretnéd, ha kártyáznék veled?” Igen, szerencsétlen gyerek arról panaszkodik, hogy beteg, én meg ezzel a buta viccel próbálom lerázni. Jaj, de megbántam már és azóta is szégyenkezem a történtek miatt. Ilyen mondásokért szokták az emberek vénségükre idősek otthonában, látogatók nélkül végezni. Lulu persze megbocsátott, de meglátjuk, kamasz korában hányszor vágja ezt majd még a fejemhez.

Kicsi a rakás

Amikor aztán tényleg felébredtem (és rájöttem, mekkora marhaságot mondtam), utánamentem a szobába, ahol szegénykém csukott szemmel feküdt, hősiesen alvást mímelve. Egész addig, amíg ki nem kellett rohannia a fürdőszobába. A vacsora ma másként gondolta. Úgy döntött kívül tágasabb.

Mondanám, hogy biztos a ceviche tehet róla, de úgy tudom az ételmérgezés ritkán lappang két napig. Persze ki tudja? Lehet, hogy egy ilyen egzotikus helyen, mint Costa Rica ez is másként működik.

Viszont amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a betegség. Lucus napközben még borzasztó gyenge volt, szinte beszélni sem akart (teljességgel szokatlan), de ebéd után rohamos javulásnak indult és estére tökéletesen meggyógyult. Ez egy ilyen hét, valaki mindig beteg. Most már csak az a kérdés, ki lesz a következő?