2013.10.30 Café el Toledo

Több ismerősünk is mondta már, hogy mindenképpen látogassunk el az El Toledo kávéültetvényre, mert látnunk kell, hol terem a környék egyetlen organikus kávéja. Egy ideje tehát készülünk a túrára, de eddig csak a piacig jutottunk, ahol vettünk egy csomaggal az általuk készített bio-kávéból. Tényleg nagyon finom.

Kilátás

Mivel Hanna és Luca valamiért ismét szabadnapot kapott, Léna meg úgyis csak 9-ig lett volna iskolában (ha elvisszük egyáltalán), úgy döntöttünk ma van itt az ideje a kirándulásnak.

A farm nagyjából 7 km-re a házunktól, Atenas külvárosában, San Isidróban található.  Az odavezető út nagyon szép és igen meredek, kanyargós. Elhalad több kávéültetvény mellett is, így láthattuk például a város legnagyobb élelmiszerboltjának saját márkás kávéfeldolgozó üzemét. Ott készül az Ateneo kávé, amit általában inni szoktunk.

Indul a túra

Most ilyen szép nagy fák nőnek
az ültetvényen

Az El Toledo egy családi gazdaság, ahol több generáció él és dolgozik együtt. Minket Gabriel vezetett körbe az ültetvényen, elmesélve a kávétermesztéssel és főként az organikus gazdálkodással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Calderónék régi kávétermesztő család, már a nagypapa is ezzel foglalkozott. Hagyományos módon, vegyszerek felhasználásával dolgoztak és úgynevezett „Shade-grown coffee ”-t, azaz árnyékban nevelt kávét termesztettek. Ennek a módszernek a lényege, hogy a kávécserjéket magasabb fák árnyékába ültetik, hogy megóvják a növényt a direkt napfénytől. Amikor itthon utánanéztem a dolognak, kicsit össze is zavarodtam, mert az Interneten az ilyen módon nevelt kávénövényeket többnyire organikusnak titulálják, és sehol sem esik szó arról, amit Gabriel mesélt, mégpedig hogy évente egyszer a fák koronáját levágták, hogy abban az adott időszakban sok fény érje a cserjéket. A történet szempontjából persze mindegy is, csak ha már úgy teszek, mintha időközben kávészakértővé képeztem volna magamat, akkor jó lenne, nem hülyeségeket írni, hátha egyszer egy valódi hozzáértő is elolvassa. 

Útközben maracuját szedtünk

A lényeg tehát, hogy régen más módszerre dolgoztak, egész addig, amíg valamikor nagyjából 15 évvel ezelőtt Gabriel apukája meg nem betegedett a farmon használt vegyszerektől és el nem határozta, hogy áttér az organikus gazdálkodásra. Ekkor 5 környékbeli család összefogott és létrehozták saját kis TSZ-üket, amely a természettel harmóniában, vegyszerektől mentesen végez minden kávétermesztéssel kapcsolatos feladatot.

Rájöttek például, hogy ha különböző gyümölcsfákat és egyéb növényeket ültetnek a cserjék közé, akkor azok nem csak, hogy megóvják a kávét a károkozóktól, de a földet is ellátják tápanyagokkal és igen hasznosak az erózió ellen. A termés ugyan kisebb, mint annakidején, de mindenki sokkal egészségesebb és boldogabb, beleértve a növényeket is.  Például a korábbi gyakorlat szerint minden 6. évben tövig vágták a cserjéket és ilyenkor 1 évig nem volt termés, illetve 35 évente az egész ültetvényt le kellett cserélni. Most már csak 14 évente metszik vissza a kávét és vannak területek, ahol 50 éves növények nőnek.

Ennyit hagytak a hangyák

A kávé legnagyobb ellensége a gomba. Gabriel megmutatta, hogy míg korábban permettel irtották a levelek hátoldalán található sárga foltokat eredményező kávérozsdát, most egyszerűen hagyják, hogy egy másik, a kávéra nézve ártalmatlan fehér gomba megfékezze azt.

Azt is vicces volt látni, ahogy a levélvágó hangyák (akik régebben a kávéleveleket vagdalták össze), most inkább a cserjék között növő másik zöldséget hordták szét, de teljesen. Szinte nem is maradt belőle semmi. A kávéhoz viszont nem nyúltak. Pont, mint a gyerekek. Ha nincs jobb, akkor persze megfelel a húsleves, de szívesebben kezdik az étkezést palacsintával.

A kávéhajú lány

Miután végigjártuk a birtokot, visszatértünk a bejárat mellett található kis nyári konyhába. Itt megnéztük, hogyan pörkölik és csomagolják a kávét, sőt meg is kóstoltuk a különböző fajtákat. Teljesen más az íze az enyhe, a közepes és az erősen pörkölt változatnak. A lányok eközben egy hatalmas zsák nyers kávé között ugráltak, kosarakba szedték a szemeket, majd egymás fejére borogatták. Tisztára, mint a játszótéren, csak ezúttal nem homokszemek potyogtak a bugyijukból zuhanyzásnál, hanem kávé.

Pörkölés

Kóstoló

Valahol olvastam egyszer, hogy a kávétúra nagyon elcsépelt dolog, de attól még mindenki menjen csak el, mert remek élmény. És tényleg. Persze a házigazdák kedvessége és végtelen lelkesedése a természet és saját mesterségük iránt nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jól érezzük magunkat.

Ja, és a legjobb: kiderült, hogy Costa Ricában a gyerekek már 1 éves koruktól isznak kávét. Még mindig jobb, mint amikor kólát isznak, de talán egy kicsit akkor is korai. Hanna 8 éves, mégsem ízlett neki, a többiek pedig meg sem akarták kóstolni. Úgy tűnik nem elég spanyolul megtanulni ahhoz, hogy az ember beilleszkedjen ide. Azért még dolgozunk az ügyön. Mostantól reggelire mindenki kávét kap és punktum.

Hűl a frissen pörkölt kávé