2013.10.02 Majmok

A majmok, akiket az első nap óta várunk - mert az akkori házibácsink megígérte, hogy majd jönnek mangót enni a mangófára - ma megérkeztek. Igaz, hogy nem arra a mangófára és az is igaz, hogy mangó az már nincsen, de eljöttek és láttuk őket. 

Ez a kép nem most készült,
de ilyenek voltak a mai majmócák is

Legalább 10-en voltak, viszonylag kicsi, fehér arcú, hosszúkarú makik. A nagybolt előtti parkoló hatalmas fáin (az egyik közülük tényleg mangó) mászkáltak. Néhányan az üzlet tetejére is leugráltak. Errefelé ritkán járnak majmok, úgyhogy nem csak mi bámultuk őket megbabonázva, hanem a többi vásárló is. Fényképezőgép hiányában dokumentálni viszont nem tudtuk az eseményt, így fel vagyok rá készülve, hogy senki sem fog hinni nekem. Pedig ha kell, tanúkkal is tudom igazolni, hogy majmok márpedig voltak. Jöttek, láttak, hazamentek. Mi pedig, most, hogy már találkoztunk szabadon élő tukánnal, majommal, kolibrival, krokodillal és iguánával is, elmondhatjuk, nem hiába utaztunk el idáig.

Érik a kávé

Hazafelé történt egy másik aranyos dolog is. Az utcánk végében nagyjából egy hónapja nyílt egy kicsi étterem. A tulajdonos – egy fiatal lány – mindig integet, amikor elmegyünk az ajtó előtt. Mivel ma Hanna cipelte haza Dávidot (aki időnként úgy döntött, hogy sétálna egy kicsit egyedül is), a haladásunk igencsak szaggatott volt. Épp az étterem előtt ácsorogtunk, amikor a lány odakiabált nekem, hogy „I want to see your baby!”. Ez a mondat valószínűleg a világ bármely más pontján furcsán hangzana, itt azonban egy csöppet sem meglepő. 

A szomszéd kertje mindig zöldebb

Dávid után napjában 20-szor kiabálják, hogy „Que lindo”. A lányok ennél valamivel kevesebbszer „Que linda”-k, (mégiscsak nagyobbak már), de azért velük sem lehet észrevétlenül végigmenni az utcán. 

Reggelente onnan tudom, hogy Árpi és Dávid visszaértek a suliból, hogy a lakás alatti gázboltban dolgozó hölgy olyan éktelen sikításba kezd („Machitooooooooooo”), hogy szerintem a lányok a padban ülve is meghallják. Legalább ők is megnyugodhatnak, hogy otthon minden rendben.

Lila banda

Az éttermes lány tehát barátkozott egy kicsit Dáviddal, miközben a barátja - egy lila szájú fiatalember – jégkrémmel etette Lucáékat, hogy aztán 2 perc után ők is ugyanolyan csoda lila színben pompázzanak, mint a srác. Olyan kedvesek voltak mindketten, hogy megígértük mindenképpen elmegyünk majd az éttermükbe rákot és polipot enni. Nem kell megijedni, adnak halat is. Pusztán rákra és polipra nem mertem volna igent mondani, mert a végén úgy járok, ahogy Léna szokott, amikor a kelleténél több paradicsomdarab van a babban és ő még fél órával asztalbontás után is a tányérján lévő utolsó három falattal szemez.

Végezetül, pedig íme Dávid 10 pontos szalaggyakorlata: