2013.06.30 Az ünnepség

Közkívánatra közzéteszem Lulu könyvének első 3 oldalát. Ha rákattintotok, akkor nagyobb lesz. Szkennelni itt nem lehet, így csak lefényképezni tudtam a füzetet.

Sárkányeregetés

Gyönyörű időnk volt ma. Sütött a nap, tiszta volt az ég és az eső is csak este kezdett rá. Már kora reggel bekentem mindenkit napkrémmel, több megégés nem engedélyezett. Reggeli után Árpi futott egyet a hegyen. Mi addig kiteregettük a vizes cuccokat a fenti kávézó előtti padokra, hátha a napon megszáradnak. Közben találtunk az asztalon egy dobozt tele mindenféle gazdára váró kinccsel. Nem, nem tettük rá a kezünket senki véletlenül otthagyott holmijára. A doboz oldalán nagy betűkkel az ált, hogy „GRATIS FREE”. Volt benne Ecuador útikönyvtől kezdve, eredeti finn ricinusolajon át, játéksárkányig minden. A sárkányt el is hoztuk, a lányok és Árpi hosszan eregették a focipályán. Vicces volt, amikor egy arra járó bácsika a mi száradó esőkabátjaink között kezdett el válogatni. Még szerencse, hogy résen voltunk.

Útban Rivas de Canaán felé

Ebéd

Délben lesétáltunk a következő faluba - Rivas de Canaán-ba - ahol nagy mulatságot tartottak. 

Amikor odaértünk éppen egy focimeccs zajlott. Elég ostoba módon a pályától nem messze, a kapu mögött álltunk meg bámészkodni. Abban a pillanatban, amikor Árpi kimondta, hogy itt nem vagyunk jó helyen, a labda kirepült és szegény Hannust úgy találta fejbe, hogy elvágódott a betonon. Nagyon sírt, lehorzsolódott a válla és a keze (mondta is, hogy „Ez az oldalam tropára ment”), de szerencsére más baja nem esett. Az emberek nagyon kedvesen jöttek segíteni és vigasztalni. Rögtön össze is ismerkedtünk vagy 20 helybélivel. Jobbára hippinek öltözött, külföldi anyukák és apukák voltak kisebb-nagyobb gyerekekkel, meg egy bácsi hatalmas üvegfülbevalóval és viszonylag kevés foggal.

Jelmezes felvonulás

Mindenkivel beszélgettünk egy kicsit, aztán ettünk a büfében egy-egy tál ételt (igen, bab is volt), fagyiztunk, megnéztük a helyi hastáncszakkör bemutatóját és az iskolások jelmezes felvonulását.

Piñata

A buli végén összehívták a gyerekeket és egy úgynevezett Piñata-t (színes papírból készült díszes doboz, tele édességgel) kötöttek a plafonra, amit a kölykök felváltva egy hatalmas bottal addig ütöttek, amíg az szét nem esett és a cukorkák a földre nem hullottak. Ekkor minden gyerek rávetette magát az édességre és aki kapja marja, a többi meg sír alapon pillanatok alatt összeszedtek mindent. A Piñata állítólag minden buli kötelező eleme és a kicsik szórakozását hivatott szolgálni. Ugyanakkor a gyerekek egy jó része zokogott, mert  

a)      nem volt megfelelő nejlonzacskója a cukorkák összegyűjtéséhez
b)      a nagy hadonászásban fejbe verték a bottal
c)       nem jutott elegendő édesség .

A lányok ügyesek voltak, szereztek maguknak nyalókákat, úgyhogy nálunk a sírás ezúttal elmaradt.

Végezetül kaptunk egy csomó meghívást új barátainktól (nem igazán tudom, mennyire kell ezeket komolyan venni) és hazaballagtunk.

Itthon még gyorsan összeismerkedtünk egy néhány házzal feljebb lakó cseh anyukával, akinek 3 fia van. Szerdán megyünk hozzájuk játszani.

Végre az is kiderült, hogy mit csinálnak azok a hegymászók, akik nem mehetnek fel a hegyre