2013.06.25 Kay's Gringo Posters

Lányok és fiúk

Menetelünk

Nagyon jól sikerült a kirándulásunk a városba, illetve Derek (a kanadai apuka) éttermébe. Délelőtt olyan hosszan készülődtünk az induláshoz, hogy majdnem kicsúsztunk az ebédidőből, de végül 12 körül sikerült útnak indulnunk. Ahhoz képest, hogy 6-kor már mindenki ébren volt, 7-re túl voltunk a reggelin, 9-ig elküldtük az összes emailt és 9-től folyamatosan arról beszéltünk, hogy most már aztán indulni kellene, majdnem nem lett semmi az egészből. Döbbenetesen gyorsan hozzászoktunk az időhúzáshoz és megtanultuk, hogy amit ma megtehetünk, azt tulajdonképpen gond nélkül holnapra is halaszthatjuk. Most is majdnem ez történt, de végül csak összeszedtük magunkat.

Mindenki esőkabátban

A késlekedés fő oka az volt, hogy a lányok hatalmas haverok lettek a 3 helyi kisfiúval. Reggeltől fogva labdáztak, hintáztak, kergetőztek, mindenféle játékokra tanították egymást és nem akartak sehová se menni. Dávid is átaludta a délelőtt nagy részét, mi meg Árpival élveztük a nyugalmat.

Ahogy annak lennie kell, amikor végül nagy nehezen nekivágtunk a valamivel több, mint 4 km-es sétának, az első kanyarban eleredt az eső. Gondolkodtunk, hogy visszaforduljunk-e, de végül inkább felvettük az esőköpenyeket és hősiesen meneteltünk tovább. Legalább kipróbálhattuk őket élesben is. Amúgy hiba volt, mert jobban beizzadtunk alájuk, mint amennyire eláztunk volna az esőtől.

Megérkeztünk

Derek és a híres új étlap

Az étterem a városka tőlünk távolabbi felén van, egy elég kihalt helyen. 

Megállapítottuk, hogy valószínűleg ez az oka annak, hogy nem megy jól a biznisz és nem a régi étlap milyensége. Amúgy kifejezetten hangulatos és tiszta hely. Az épület az utca felé teljesen nyitott és a belső falakon, hatalmas könyvespolcok vannak tele angol nyelvű könyvekkel, amiket kölcsönözni is lehet. Az étteremben csak amerikai vendégekkel találkoztunk és az új menü is főleg amerikai ételekből állt. Jól telt az ebédidő és tényleg finomat ettünk. Léna imádta a Mac&Cheese-t és a rántott hagymakarikákat, Lulunak a rántott hús ízlett sült krumplival, Hannus pedig leginkább a natúr csirkemellet szerette. Dávid mindenből kapott egy kicsit. Egy kiscica pedig megevett mindent, amit a földre potyogtattunk. Amilyen malacul ettünk, biztos, hogy ő sem maradt éhes.

Léna olvas

Hazafelé bevásároltunk a központban (egy nagyobb keresztutcán kb 10 bolt és egy csapat ácsorgó ember) és beültünk egy taxiba, mert a görögdinnyét nem akartuk hazacipelni az esőben.

Most újra itthon vagyunk és igyekszünk kipihenni a túrát. Szerencsére mégsem holnap kell továbbmennünk – ahogy azt eredetileg hittük – hanem csak csütörtökön. Holnap majd aktívan rápihenünk a nagy utazásra.

Az ebéd

Cool baby

Ma újabb hatalmas előrelépés történt Léna gyümölshözszoktatási projektjében. Tudom, hogy senki sem hisz nekem, főleg mert fényképpel sem tudom igazolni, de ígérem hamarosan Photosoppolok egyet. Szóval Léna ma ananászt evett. Igazi, costa ricai, helyben hámozott és aprított ananászt. Nem volt könnyű rávenni, hogy megkóstolja, de aztán szerette. Nem nagyon akarja beismerni, hogy finom, de én tudom, hogy ízlett neki. Ha így haladunk hamarosan rendes gyümölcsevő gyerek lesz belőle.

3 lány, 3 kő

Végezetül Hannus mai vicce:

Hanna: Két gyík megy a hídon. Valaki leesik. Hány gyík marad a hídon?

Anya: 1 gyík marad a hídon.

Hanna: Nem. Kettő marad, mert egy elefánt esett le.

Ha bárki értetlenkedne a bejegyzés címe láttán, ez az étterem neve.