2013.06.23 Az eldugott vízesés

Elfogyott az ösvény

Ma délelőtt elmentünk a vízeséshez. Franck (a házibácsi) ígérte, hogy elvisz minket oda hétvégén. 15 perces séta és nyugodtan mehetünk papucsban is. Árpival meg is beszéltük, hogy ha Franck nem ér rá vasárnap sem, akkor elmegyünk akár nélküle is. Így utólag ez egy elég vicces elgondolás volt.

Franck, a két kisfia, a két kutya, valamint 2 hatalmas bot és egy machete társaságában indultunk neki. 

Kezdetben egy szép nagy úton sétáltunk, ami egy idő után keskenyebb és bozótosabb lett, majd ösvénnyé alakult, végül teljesen eltűnt a bozótban. Ekkor Franck előkapta a nagy bozótvágó kést és csapkodni kezdte a növényzetet. Meredek, bozótos hegyoldalon mentünk lefelé. A lányok határozottan fel voltak háborodva, hogy ilyen nehéz körülmények között kell haladni. 

Bozótvágás

Lulu egy strandkendőt hozott a vállára terítve, ami mindenbe beleakadt, levenni viszont nem volt hajlandó. Volt sírás-rívás, minek-jöttünk-ide-menjünk-inkább-haza, míg végül (kb. 40 perc után) leértünk a vízeséshez. Csodaszép volt. 30 méter magasból zubogott le a víz, alul pedig kis tavacskában gyűlt össze. A tó partján, a kövön egy hatalmas leguán ücsörgött.

A vízesés

Innen a víz egy kisebb patak formájában folyt tovább és mi a vízben gázolva mentünk a völgy felé. A lányok már határozottan élvezték a kirándulást egészen addig, amíg Lénácska bele nem esett a patakba. Nem akartam, hogy megfázzon, ezért levettem róla a pólót és a nadrágot, de ettől nem érezte magát elég csinosnak és hosszan szomorkodott. Hanna elől ment Franckkal és a fiúkkal, úgy ugrált a köveken, mint egy kis őzike.

Ahol a kis patak belefolyt a nagyobb folyóba, pihentünk és fürödtünk egy kicsit, majd elindultunk visszafelé.  

Leértünk a völgy aljába

Leguánt fogtunk

A vízesésnél a leguán még mindig a helyén volt, Franck pedig úgy döntött, hazaviszi háziállatnak. A pólójával megpróbálta megfogni, de az állat beugrott a vízbe és nagyon gyorsan úszni kezdett. Franck rohant utána, elkapta és betette a hátizsákjába. A lányok extázisban voltak.

Felfelé már sokkal könnyebb volt az út. Nem volt sírás, jöttek a lányok ügyesen, libasorban. Dávid Árpi hátán utazott és minden keze ügyébe eső falevelet megpróbált elkapni és megenni. Talán ő élvezte a legjobban a túrát.

Láttunk még furcsa hangyákat, meg egy kisebb vízesést is. Iszonyatosan koszosak lettünk és jól elfáradtunk, úgyhogy itthon már csak zuhanyzás, ebéd és a nap hátralévő részében pihenés volt a program.

Szárad a mosott ruha

Délután a háznál megtaláltuk a leguánt szabadon, azt hittük megszökött és mivel Franck nem volt sehol, Árpi becserkészte és beletette egy nagy műanyag vödörbe. Később kiderült, hogy Franck szándékosan engedte el, mégsem akarja terráriumban tartani.

A kis barna kutyus még mindig itt van és úgy néz ki, hogy a kanadai kisfiú megtartja magának. Elnevezte Body-nak és egy ágyban alszanak.

A bizonyíték

Breaking news!! Léna ma frissen facsart narancslevet ivott és azt mondta, hogy finom. A kertben szedtük hozzá a narancsot.