2013.06.28 Reserva Cloudbridge

Nagyon Boldog Szülinapot, Juti! A lányok előadással készültek, de mire visszaértünk a kirándulásból ömlött az eső, így egy darabig úgy tűnt, hogy a kültéri felvételeket nem tudjuk megcsinálni. Szerencsére 5 körül ideiglenesen elállt és kimentünk még egy kis sétára. Ekkor készült a következő videoklip:

Ezt a rajzot pedig még reggel csinálták közösen. Nem mindig tudtak megállapodni abban, hogy ki rajzolhat, mit és hova, de végül csak sikerült. Szerintem nagyon édes lett. A vízesést ábrázolja, amit még Atenasban láttunk.

Lulu kérte, hogy vegyek neki egy füzetet a boltban, mert mesét szeretne írni. Az ugyebár nem fordulhat elő, hogy valami csak Lulunak legyen, így minden kislány kapott egy rózsaszín, őzikés füzetet, amit ki-ki a maga elképzelése szerint hasznosít. Luca hatalmas lendülettel vetette magát a regényírásba, néhány óra alatt elkészült 6 oldalnyi iromány. Felolvasta mindenkinek és én nagyon meglepődtem milyen jól fogalmaz. Választékos, fordulatos és izgalmas. A kicsik szájtátva hallgatták. 

Csak semmi lövöldözés

Újdonságok történtek Dávid mozgásfejlődésében. Amikor este betesszük az ágyba és ő nem akar aludni, akkor tiltakozásképpen már ülve is tud üvölteni. Eddig csak fekve vergődött, de tegnap megtanult hálózsákban felülni és úgy ordítani. Ezen kívül elkezdett mászni is. Még csak kis távolságokat tesz meg, elég bizonytalanul, de határozottan mászik. Reggel pedig arra dugtam ki a fejemet a hálóból, hogy hálózsákban odament a székhez, belekapaszkodott, hogy felálljon, majd orra esett és kiabált. Egyre ügyesebb a kicsike.

Útközben

Amióta Costa Ricában vagyunk, Árpi az ügyeletes szakács. Szinte minden ételt ő készít, én csak mosogatni szoktam. Ma reggelire tükörtojás volt sült tortillával és paradicsommal. Én kávét is kaptam. Mindenkinek minden nagyon ízlett, úgyhogy viccesen megjegyeztem, hogy „Finom a reggeli, megtartjuk a szakácsot.” Lénácska csodálkozva felnézett és azt mondta: „De hát mindenképpen megtartanánk, nem?”

Reserva Cloudbridge

Mögöttünk a vízesés 

A mai program kirándulás volt. A Chirripó - aminek az oldalában lakunk – Costa Rica legmagasabb hegye (3820 m), az út pedig, amin fel lehet jutni a csúcsra, San Gerardo de Rivas-ból indul. 17 km, 2500 m szinttel, úgyhogy nem terveztük megmászni, de mint kiderült nem is nagyon lehetne. Nem azért mert nehéz, hanem mert engedély kell hozzá, amiből minden nap csak 10-et adnak ki. Így aki fel szeretne menni, annak kora hajnalban el kell kezdenie a sorbaállást a hivatal előtt. A szerencsések vehetnek maguknak jegyet, a többiek visszajöhetnek másnap újra próbálni. Jó játék. Elképzelem, ahogy az egyre elkeseredettebb hegymászók minden nap korábban és korábban érkeznek, hogy most aztán már beleférjenek a topten-be. Persze nem tudom mi a processz, valószínűleg előre is fel lehet iratkozni, nem olyan ez, mint a részvényjegyzés volt annak idején, amikor Győrben a főtéren éjszakáztunk, hogy reggel még jusson OTP részvény. Hú, de régen volt…  

Virágok a parkban

Elindultunk felfelé a hegyre, de nem a csúcs felé mentünk, hanem megnéztünk egy Reserva Cloudbridge nevezetű őserdő újratelepítési öko-projekt keretében helyreállított erdőt. Legalábbis egy picike részét. Egy gyönyörű, virágokkal beültetett parkot és egy hatalmas vízesést. A vízeséstől amúgy is vissza akartunk fordulni (valamit kell hagyni legközelebbre is), amikor eleredt az eső. Felvettük az esőkabátokat és rohantunk egészen a falu szélén található Hotel Uran-ig (inglish spoken!!), ahol ettünk, ittunk, jól mulattunk. Dávid végre babaszékbe ülhetett és nem kellett az egyikünk-fogja-míg-a-másik-ennivalót-tuszkol-belé rituálét eljátszani.

Inglish spoken - nagy mázli

Vacsihoz papayát ettünk (Léna: „Mi is a neve? Totoja vagy tataja?”). Egyik lánynak sem ízlett. Léna is hősiesen megkóstolta, de utána komoly öklendezést produkált, hogy éreztesse velünk, mekkora áldozat volt ez a részéről.

Holnap reggel 9-kor spanyolórám lesz. Véletlenül találkoztunk egy spanyoltanárnővel a szobánk fölötti kávézóban. 2000 Colón-t (kb 1000 Ft) kér 90 percért, ami elképesztően olcsó, hacsak nem értettem valamit félre. Nagyon izgatott vagyok. Jó lenne haladni a nyelvtanulással, mert amióta itt vagyunk csak egyszer vettem elő a könyvet és már a korábban megtanult szavak felét is elfelejtettem. 

Ösvény a dzsungelben