2013.06.30 Az ünnepség

Közkívánatra közzéteszem Lulu könyvének első 3 oldalát. Ha rákattintotok, akkor nagyobb lesz. Szkennelni itt nem lehet, így csak lefényképezni tudtam a füzetet.

Sárkányeregetés

Gyönyörű időnk volt ma. Sütött a nap, tiszta volt az ég és az eső is csak este kezdett rá. Már kora reggel bekentem mindenkit napkrémmel, több megégés nem engedélyezett. Reggeli után Árpi futott egyet a hegyen. Mi addig kiteregettük a vizes cuccokat a fenti kávézó előtti padokra, hátha a napon megszáradnak. Közben találtunk az asztalon egy dobozt tele mindenféle gazdára váró kinccsel. Nem, nem tettük rá a kezünket senki véletlenül otthagyott holmijára. A doboz oldalán nagy betűkkel az ált, hogy „GRATIS FREE”. Volt benne Ecuador útikönyvtől kezdve, eredeti finn ricinusolajon át, játéksárkányig minden. A sárkányt el is hoztuk, a lányok és Árpi hosszan eregették a focipályán. Vicces volt, amikor egy arra járó bácsika a mi száradó esőkabátjaink között kezdett el válogatni. Még szerencse, hogy résen voltunk.

Útban Rivas de Canaán felé

Ebéd

Délben lesétáltunk a következő faluba - Rivas de Canaán-ba - ahol nagy mulatságot tartottak. 

Amikor odaértünk éppen egy focimeccs zajlott. Elég ostoba módon a pályától nem messze, a kapu mögött álltunk meg bámészkodni. Abban a pillanatban, amikor Árpi kimondta, hogy itt nem vagyunk jó helyen, a labda kirepült és szegény Hannust úgy találta fejbe, hogy elvágódott a betonon. Nagyon sírt, lehorzsolódott a válla és a keze (mondta is, hogy „Ez az oldalam tropára ment”), de szerencsére más baja nem esett. Az emberek nagyon kedvesen jöttek segíteni és vigasztalni. Rögtön össze is ismerkedtünk vagy 20 helybélivel. Jobbára hippinek öltözött, külföldi anyukák és apukák voltak kisebb-nagyobb gyerekekkel, meg egy bácsi hatalmas üvegfülbevalóval és viszonylag kevés foggal.

Jelmezes felvonulás

Mindenkivel beszélgettünk egy kicsit, aztán ettünk a büfében egy-egy tál ételt (igen, bab is volt), fagyiztunk, megnéztük a helyi hastáncszakkör bemutatóját és az iskolások jelmezes felvonulását.

Piñata

A buli végén összehívták a gyerekeket és egy úgynevezett Piñata-t (színes papírból készült díszes doboz, tele édességgel) kötöttek a plafonra, amit a kölykök felváltva egy hatalmas bottal addig ütöttek, amíg az szét nem esett és a cukorkák a földre nem hullottak. Ekkor minden gyerek rávetette magát az édességre és aki kapja marja, a többi meg sír alapon pillanatok alatt összeszedtek mindent. A Piñata állítólag minden buli kötelező eleme és a kicsik szórakozását hivatott szolgálni. Ugyanakkor a gyerekek egy jó része zokogott, mert  

a)      nem volt megfelelő nejlonzacskója a cukorkák összegyűjtéséhez
b)      a nagy hadonászásban fejbe verték a bottal
c)       nem jutott elegendő édesség .

A lányok ügyesek voltak, szereztek maguknak nyalókákat, úgyhogy nálunk a sírás ezúttal elmaradt.

Végezetül kaptunk egy csomó meghívást új barátainktól (nem igazán tudom, mennyire kell ezeket komolyan venni) és hazaballagtunk.

Itthon még gyorsan összeismerkedtünk egy néhány házzal feljebb lakó cseh anyukával, akinek 3 fia van. Szerdán megyünk hozzájuk játszani.

Végre az is kiderült, hogy mit csinálnak azok a hegymászók, akik nem mehetnek fel a hegyre

2013.06.29 Aguas Termales

Pici béka

Rettenetes éjszakánk volt. Dávid többet üvöltött, mint nem üvöltött. Szegénynek nehéz így, hogy nincs saját szobája, ahol kedvére kiabálhat és emiatt teljesen visszaszokott az éjszakai evésre. 2-3 óránként ébred és akkor enni kér. Én pedig eldönthetem, hogy megetetem, vagy felveri az egész házat. Ki kell találni, hogy ezen hogy tudunk változtatni, mert lassan megőrülök.

Kiskutya

Reggel 9-től tényleg volt spanyolórám. Egy helyi fiatal lány tartotta, aki angoltanárnak készült, de végül angolul nem sikerült rendesen megtanulnia, így spanyolt tanít. (Közben kissé elbizonytalanodtam, hogy a spanyolóra hány szó is valójában. Mivel Domokos nem volt elérhető, megkérdeztem Árpit, aki csak annyit válaszolt, hogy „Neked kéne tudnod, te voltál spanyolórán”.) Jó óra volt, sokat gyakoroltuk a múlt időt (az egyiket) és időnként egész hosszú mondatokat is sikerült mondanom. 

Mindjárt odaérünk

Luca-Léna-pancs

A lányok eközben békát fogtak és frizbiztek, Dávid pedig tornázott. Ezzel nagyjából el is ment a délelőtt és már majdnem elkezdett esni, mire nagy nehezen elindultunk kirándulni. Végül egész sokáig mégsem esett. Annyira nem, hogy - noha 5 percnél tovább nem láttuk a napot - Léna arca és Dávid karja úgy megpirult, hogy azóta sem tudok kilábalni a szar-anya-vagyok-mert-hagytam-leégni-a-gyereket depressziómból.

Aguas Termales

Ott van Apa!

Nagyjából 2 km-re a házunktól található a helyi termálvizes fürdő, oda sétáltunk el. Útközben volt egy szép kis vízesés is. A fürdő jópofa hely. Az erdő közepén 2 pici medence, néhány fa kalyiba (öltözők és WC), egy kis büfé és néhány pad. A régi egerszalóki fürdőre emlékeztetett, de annál sokkal kulturáltabb. A parton tábla hirdeti, hogy a medencében sem az étkezés, sem pedig a szerelmi jelenetek nem megengedettek. 

A gyerekek imádták a fürdőt. Dávid rúgkapált és nevetett, a lányok pedig ugráltak a kövekről és Árpi válláról. Dávid egy idő után elfáradt, akkor kivittem, felöltöztettem és azonnal elaludt. A lányok még bírták egy darabig, de amikor nagyon leszálltak a felhők, ők is kijöttek és elindultunk hazafelé. A harmadik lépésnél eleredt az eső, úgyhogy esőkabát fel, aztán rohanás. Lénácska olyan boldog volt, hogy dúdolva, cikk-cakkban szaladt lefelé az úton.

A szerelmi jelenetek nem megengedettek

4 óta ömlik a víz és a sok pára miatt semmi sem szárad meg. Azért kell lassan elhagynunk a helyet, mert nem lesz száraz ruhánk, amit felvehetnénk. Ígérem, többé nem panaszkodom, hogy nem elég esős az évszak.

Hannus legújabb szerzeménye: „Mézga Géza vagyok, nem lopom, a napot. Nyakamon a Baracsi csaláááááááááád…”.

Újra itthon

2013.06.28 Reserva Cloudbridge

Nagyon Boldog Szülinapot, Juti! A lányok előadással készültek, de mire visszaértünk a kirándulásból ömlött az eső, így egy darabig úgy tűnt, hogy a kültéri felvételeket nem tudjuk megcsinálni. Szerencsére 5 körül ideiglenesen elállt és kimentünk még egy kis sétára. Ekkor készült a következő videoklip:

Ezt a rajzot pedig még reggel csinálták közösen. Nem mindig tudtak megállapodni abban, hogy ki rajzolhat, mit és hova, de végül csak sikerült. Szerintem nagyon édes lett. A vízesést ábrázolja, amit még Atenasban láttunk.

Lulu kérte, hogy vegyek neki egy füzetet a boltban, mert mesét szeretne írni. Az ugyebár nem fordulhat elő, hogy valami csak Lulunak legyen, így minden kislány kapott egy rózsaszín, őzikés füzetet, amit ki-ki a maga elképzelése szerint hasznosít. Luca hatalmas lendülettel vetette magát a regényírásba, néhány óra alatt elkészült 6 oldalnyi iromány. Felolvasta mindenkinek és én nagyon meglepődtem milyen jól fogalmaz. Választékos, fordulatos és izgalmas. A kicsik szájtátva hallgatták. 

Csak semmi lövöldözés

Újdonságok történtek Dávid mozgásfejlődésében. Amikor este betesszük az ágyba és ő nem akar aludni, akkor tiltakozásképpen már ülve is tud üvölteni. Eddig csak fekve vergődött, de tegnap megtanult hálózsákban felülni és úgy ordítani. Ezen kívül elkezdett mászni is. Még csak kis távolságokat tesz meg, elég bizonytalanul, de határozottan mászik. Reggel pedig arra dugtam ki a fejemet a hálóból, hogy hálózsákban odament a székhez, belekapaszkodott, hogy felálljon, majd orra esett és kiabált. Egyre ügyesebb a kicsike.

Útközben

Amióta Costa Ricában vagyunk, Árpi az ügyeletes szakács. Szinte minden ételt ő készít, én csak mosogatni szoktam. Ma reggelire tükörtojás volt sült tortillával és paradicsommal. Én kávét is kaptam. Mindenkinek minden nagyon ízlett, úgyhogy viccesen megjegyeztem, hogy „Finom a reggeli, megtartjuk a szakácsot.” Lénácska csodálkozva felnézett és azt mondta: „De hát mindenképpen megtartanánk, nem?”

Reserva Cloudbridge

Mögöttünk a vízesés 

A mai program kirándulás volt. A Chirripó - aminek az oldalában lakunk – Costa Rica legmagasabb hegye (3820 m), az út pedig, amin fel lehet jutni a csúcsra, San Gerardo de Rivas-ból indul. 17 km, 2500 m szinttel, úgyhogy nem terveztük megmászni, de mint kiderült nem is nagyon lehetne. Nem azért mert nehéz, hanem mert engedély kell hozzá, amiből minden nap csak 10-et adnak ki. Így aki fel szeretne menni, annak kora hajnalban el kell kezdenie a sorbaállást a hivatal előtt. A szerencsések vehetnek maguknak jegyet, a többiek visszajöhetnek másnap újra próbálni. Jó játék. Elképzelem, ahogy az egyre elkeseredettebb hegymászók minden nap korábban és korábban érkeznek, hogy most aztán már beleférjenek a topten-be. Persze nem tudom mi a processz, valószínűleg előre is fel lehet iratkozni, nem olyan ez, mint a részvényjegyzés volt annak idején, amikor Győrben a főtéren éjszakáztunk, hogy reggel még jusson OTP részvény. Hú, de régen volt…  

Virágok a parkban

Elindultunk felfelé a hegyre, de nem a csúcs felé mentünk, hanem megnéztünk egy Reserva Cloudbridge nevezetű őserdő újratelepítési öko-projekt keretében helyreállított erdőt. Legalábbis egy picike részét. Egy gyönyörű, virágokkal beültetett parkot és egy hatalmas vízesést. A vízeséstől amúgy is vissza akartunk fordulni (valamit kell hagyni legközelebbre is), amikor eleredt az eső. Felvettük az esőkabátokat és rohantunk egészen a falu szélén található Hotel Uran-ig (inglish spoken!!), ahol ettünk, ittunk, jól mulattunk. Dávid végre babaszékbe ülhetett és nem kellett az egyikünk-fogja-míg-a-másik-ennivalót-tuszkol-belé rituálét eljátszani.

Inglish spoken - nagy mázli

Vacsihoz papayát ettünk (Léna: „Mi is a neve? Totoja vagy tataja?”). Egyik lánynak sem ízlett. Léna is hősiesen megkóstolta, de utána komoly öklendezést produkált, hogy éreztesse velünk, mekkora áldozat volt ez a részéről.

Holnap reggel 9-kor spanyolórám lesz. Véletlenül találkoztunk egy spanyoltanárnővel a szobánk fölötti kávézóban. 2000 Colón-t (kb 1000 Ft) kér 90 percért, ami elképesztően olcsó, hacsak nem értettem valamit félre. Nagyon izgatott vagyok. Jó lenne haladni a nyelvtanulással, mert amióta itt vagyunk csak egyszer vettem elő a könyvet és már a korábban megtanult szavak felét is elfelejtettem. 

Ösvény a dzsungelben

2013.06.27 San Gerardo de Rivas

Ködös dzsungel

Otthonról két szállást foglaltunk le előre. Az elsőt közel a reptérhez, Atenasban. A másodikat pedig a hegyekben, 200 km-re a fővárostól San Isidró nevű negyvenötezres nagyváros mellett, a Chirripo nemzeti park szélén San Gerardo de Rivas hegyi falucska központjába. Múlt héten még nagyon elszántak voltunk és mindenképpen busszal akartuk megtenni az utat, de ahogy közeledett a nagy nap, egyre macerásabbnak éreztük a többszöri átszállást a rengeteg csomaggal és a még több gyerekkel. Így történt, hogy tegnap végül felhívtuk Tonyt – azt a sofőrt, aki a reptérről vitt minket Atenasba – és hosszas alkudozás után megegyeztünk vele, hogy 140$-ért elhoz minket második állomáshelyünkre. Kiszámoltuk, hogy attól függően, hogy mennyire vesszük keményre a figurát, a buszozás is 60 és 95$ közé jönne ki, viszont majdnem kétszer annyi ideig tartana. Tony ugyan nagyon mondta, hogy ez neki mennyire nem éri meg és hogy a barátai 230$ alatt

Pálmaerdő

biztosan nem vállalnák, de azért végül belement a dologba.

Utazás

Reggel 7-kor elköszöntünk a háziaktól és nekiindultunk az 5 órás útnak. Elképesztő vidékeken mentünk keresztül. Voltak hatalmas zöld, füves területek, pálmaligetek, óceán és természetesen fél óránként pisiszünet. Hiába, ez van, ha 3 lánnyal utazik az ember. Pláne, ha reggelire görögdinnyét ettek.

Az út elején, amikor Tony még csak kevéssé volt morózus hangulatban – ekkor még azt remélhette, hogy a jövőben is üzletelünk – megállt egy hídnál, hogy kiszállhassunk és megnézhessük a folyóban úszkáló krokodilokat. A lányok sikoltoztak örömükben.

Krokodilok

Ahogy közeledtünk San Isidro-hoz, Tony úgy vált egyre türelmetlenebbé. Már bánta, hogy ilyen olcsón vállalta az utat. San Isidro-ban megálltunk bevásárolni. Mégiscsak a hegyekbe megyünk, szükség lesz ennivalóra. Új szúnyogriasztókat is szerettünk volna venni, konnektorba dughatót éjszakára, illetve spray-t, hogy ne kelljen annyit kenegetni. 

A gyűjtemény

Tony kezdett lazítani, már csak 19 km és mehet haza. Igen ám, de ez egy nagyon hosszú 19 km volt. Csak mentünk, mentünk és még mindig mentünk, közben az aszfalt is elfogyott. Tony minden machetés útszéli vándortól megkérdezte, hogy még mennyi. Eleinte mindig 7 km volt hátra, aztán már csak 6, végül 4. Ekkor Tonyt már az agyvérzés kerülgette és többször egymás után elmondta, hogy 250$-ért sem vállalná ezt az utat még egyszer. Végül megérkeztünk. Tony tett egy gyenge próbálkozást arra, hogy több pénzt szedjen ki belőlünk, majd amikor nem sikerült, köszönés nélkül elviharzott és elvitte magával Dávid cumisüvegét.

Ebben a házban van a lakásunk

Útközben elég lepukkant vidékeket is láttunk, így nem tudtuk mire számíthatunk fenn a hegyekben. A szállásról is csak egy picike fotó volt a neten, gyakorlatilag bármi fogadhatott volna minket itt. De megérte a hosszú utazás, mert San Gerardo de Rivas csodaszép. Kedves, rendezett, nyugis és állítólag nagy pókok és skorpiók sincsenek. Ezt az apartmant kanadai tulajdonosának costa ricai férjével beszéltük meg spanyolul, úgyhogy tulajdonképpen az is lehet, hogy zsiráfok és kakaduk nincsenek, pókok viszont annál többen. Majd ez is kiderül. A szállás picike, de nagyon szép. Az időjárás itt hűvösebb és esősebb, mint a főváros környékén, de remélem napközben el tudunk majd menni kirándulni.

Megérkezés után a lányok jót játszottak a focipályán, Dávid pedig gyakorolta a felülést és a négykézlábon ácsorgást. Vacsira szokás szerint babot ettünk. A lányok már beletörődtek, hogy ez a menü, nem is tiltakoznak. 

Megjöttünk

2013.06.26 Ma mindenki hisztis

Hisztis napra ébredtünk. Dávid kipisilt a vadonatúj helyi pelusból. Szaglott, mint a fene és a hálózsákja is nyakig elázott. Ez megalapozta mindenki hangulatát. A lányok már 6 előtt elkezdték ölni egymást. Hol azon veszekedtek, hogy ki rajzolhat a füzetbe, hol a hintaágyon kaptak hajba. Nagyjából fél 10-re mindenki totális idegronccsá változott. Ekkor - hogy lefoglaljam őket - feladatba kapták, írjanak dalt. Így született a „Ma mindenki hisztis” című sláger - ahogy kell - sok vita, hajtépés és sikoltozás közepette. 

Délben elindultunk a kisboltba fagyiért. Útközben láttunk egy hatalmas leguánt és valószínűleg egy majmot is. Megoszlottak a vélemények, hogy

Pihenünk

mókus volt, vagy majom, de én határozottan majomra szavazok. A boltot zárva találtuk. Kitört a pánik, nem lesz fagyi. Gyors fejszámolás, szerda van. Akkor biztos csak az ebédidő miatt zártak be. Huhh, mégis lesz fagyi. Nem mintha az itteni fagylaltok egy picit is finomak lennének. Kissé megolvadt, majd visszafagyasztott rosszabb féle Family Frostos jégrémre emlékeztetnek. De fagyinak minden nap lennie kell, mégiscsak nyaralunk.

Csak kinyit már ez a bolt valamikor

Hogy ne hiába várakozzunk, megkérdeztük a szomszédos ház lakóját, hogy mikor nyit a bolt. Ezek a spanyol párbeszédek mindig viccesek. Abban sem vagyunk teljesen biztosak, hogy mit kérdezünk, a válasz meg aztán bármit jelenthet. Ebben az esetben úgy értelmeztük, hogy 1 órát mond a bácsi. Vártunk egy picit és 1 után 10 perccel (ami itteni pontban 1 órának felel meg) meg is érkezett az eladó és megvehettük a fagyikat.

Én is kapok fagyit?

Hazafelé ismét szedtünk 2 kg mangót a földről, amiből Árpi itthon narancsos-mangós dzsúszt készített. Közben megjöttek a házibácsi gyerekei is az iskolából és a lányokkal fociztak estig. 5 körül elkezdett ömleni az eső, de még akkor sem hagyták abba, hanem bugyira vetkőzve rohangáltak tovább. A lányok még akkor is fociztak, amikor a srácok hazamentek vacsorázni. Úgy kellett őket beparancsolni egyenesen a zuhany alá.

Sül a pillecukor

Ma végre megsütöttük a pillecukrot Derek pici grillsütőjén. Mindenki nagyon élvezte. A fiúk addig tartották a parázs fölé a nyársat, amíg lángra nem kapott a cukor. Azt hiszem nem teljesen értették, hogy mire megy ki a játék, viszont ismét bizonyítást nyert az elméletem, miszerint minden fiúgyerek piromán. Derek ihletet kapott a pillecukor sütéstől, és azt tervezi, hogy felveszi az étlapra. Remélem tortillás változat is lesz.

Eső

Hiányoltátok az UFOs és a horror vonalat a meséből. Hát tessék: ma reggel történt, hogy a mosógépben találtam egy hatalmas pókot. Szerintem egy jól megtermett póknál félelmetesebb dolog nincs is, úgyhogy ha filmet forgatnék, itt jönne a sejtelmes zenei aláfestés és a hátborzongató képkockák, melyek egyenként mutatják a pók mind a 12 lábát. Mielőtt betettük a ruhát, Árpi kiszedte a dögöt a dobból, de mikor centrifugálás után kinyitottuk a mosógépet, a pók ismét ott volt. Élt és virult. A dolognak több racionális magyarázata is létezik, de ezzel nem untatnék senkit. Maradjunk inkább abban, hogy egy földönkívülivel találkoztunk és mázlink van, hogy nem evett meg minket.

Az is kiderült, hogy a gyíkos viccnek Hannus a Pap Jancsis változatát ismertette tegnap, az eredetit Aputól tudtam meg:

-      - Két elefánt megy a hídon. Egyik leesik. Hány marad?

-      - Egy.

-      - Nem. Kettő, mert egy GYÍK esett le.

Gyík

2013.06.25 Kay's Gringo Posters

Lányok és fiúk

Menetelünk

Nagyon jól sikerült a kirándulásunk a városba, illetve Derek (a kanadai apuka) éttermébe. Délelőtt olyan hosszan készülődtünk az induláshoz, hogy majdnem kicsúsztunk az ebédidőből, de végül 12 körül sikerült útnak indulnunk. Ahhoz képest, hogy 6-kor már mindenki ébren volt, 7-re túl voltunk a reggelin, 9-ig elküldtük az összes emailt és 9-től folyamatosan arról beszéltünk, hogy most már aztán indulni kellene, majdnem nem lett semmi az egészből. Döbbenetesen gyorsan hozzászoktunk az időhúzáshoz és megtanultuk, hogy amit ma megtehetünk, azt tulajdonképpen gond nélkül holnapra is halaszthatjuk. Most is majdnem ez történt, de végül csak összeszedtük magunkat.

Mindenki esőkabátban

A késlekedés fő oka az volt, hogy a lányok hatalmas haverok lettek a 3 helyi kisfiúval. Reggeltől fogva labdáztak, hintáztak, kergetőztek, mindenféle játékokra tanították egymást és nem akartak sehová se menni. Dávid is átaludta a délelőtt nagy részét, mi meg Árpival élveztük a nyugalmat.

Ahogy annak lennie kell, amikor végül nagy nehezen nekivágtunk a valamivel több, mint 4 km-es sétának, az első kanyarban eleredt az eső. Gondolkodtunk, hogy visszaforduljunk-e, de végül inkább felvettük az esőköpenyeket és hősiesen meneteltünk tovább. Legalább kipróbálhattuk őket élesben is. Amúgy hiba volt, mert jobban beizzadtunk alájuk, mint amennyire eláztunk volna az esőtől.

Megérkeztünk

Derek és a híres új étlap

Az étterem a városka tőlünk távolabbi felén van, egy elég kihalt helyen. 

Megállapítottuk, hogy valószínűleg ez az oka annak, hogy nem megy jól a biznisz és nem a régi étlap milyensége. Amúgy kifejezetten hangulatos és tiszta hely. Az épület az utca felé teljesen nyitott és a belső falakon, hatalmas könyvespolcok vannak tele angol nyelvű könyvekkel, amiket kölcsönözni is lehet. Az étteremben csak amerikai vendégekkel találkoztunk és az új menü is főleg amerikai ételekből állt. Jól telt az ebédidő és tényleg finomat ettünk. Léna imádta a Mac&Cheese-t és a rántott hagymakarikákat, Lulunak a rántott hús ízlett sült krumplival, Hannus pedig leginkább a natúr csirkemellet szerette. Dávid mindenből kapott egy kicsit. Egy kiscica pedig megevett mindent, amit a földre potyogtattunk. Amilyen malacul ettünk, biztos, hogy ő sem maradt éhes.

Léna olvas

Hazafelé bevásároltunk a központban (egy nagyobb keresztutcán kb 10 bolt és egy csapat ácsorgó ember) és beültünk egy taxiba, mert a görögdinnyét nem akartuk hazacipelni az esőben.

Most újra itthon vagyunk és igyekszünk kipihenni a túrát. Szerencsére mégsem holnap kell továbbmennünk – ahogy azt eredetileg hittük – hanem csak csütörtökön. Holnap majd aktívan rápihenünk a nagy utazásra.

Az ebéd

Cool baby

Ma újabb hatalmas előrelépés történt Léna gyümölshözszoktatási projektjében. Tudom, hogy senki sem hisz nekem, főleg mert fényképpel sem tudom igazolni, de ígérem hamarosan Photosoppolok egyet. Szóval Léna ma ananászt evett. Igazi, costa ricai, helyben hámozott és aprított ananászt. Nem volt könnyű rávenni, hogy megkóstolja, de aztán szerette. Nem nagyon akarja beismerni, hogy finom, de én tudom, hogy ízlett neki. Ha így haladunk hamarosan rendes gyümölcsevő gyerek lesz belőle.

3 lány, 3 kő

Végezetül Hannus mai vicce:

Hanna: Két gyík megy a hídon. Valaki leesik. Hány gyík marad a hídon?

Anya: 1 gyík marad a hídon.

Hanna: Nem. Kettő marad, mert egy elefánt esett le.

Ha bárki értetlenkedne a bejegyzés címe láttán, ez az étterem neve.

2013.06.24 Mañana

Először is Nagyon Boldog Névnapot, drága Papapi! 

A kezükkel szívecskéket mutogatnak a lányok. Több verziót is kidolgoztak, közben pedig jól összevesztek, mert hárman akartak volna egy szívet formálni, de Léna teljesítménye nem volt megfelelő. Így lett végül ez. Remélem tetszik.

Reggel - hajnali 4.50-kor - esőre (és persze Dávid kiabálására) ébredtünk. Ez szokatlan, mert eddig mindig csak délután esett és soha sem sokat. Dávid viszont minden reggel kiabált, ebben nem volt semmi szokatlan. Amikor idejöttünk, fel voltunk készülve hatalmas felhőszakadásokra, igazi trópusi esőkre, de az eddigiek kutyafülék voltak  az otthoni, június eleji esőzésekhez képest. Egyelőre a frissen vásárolt esőkabátjainkra sem volt szükség. Azt mondják, vannak az országnak esősebb területei, illetve az esős évszakon belül is vannak esősebb és még esősebb hónapok. A 4 éves tapasztalattal rendelkező amerikai nyugger néni szerint 10-es skálán a mai csak 3 pontot kapna. Meglátjuk.

Nem megy az elindulás

Terveztük, hogy ma elmegyünk San Joséba, de végül annyi fontos dolgunk volt itthon, (narancslé készítés, Skype-olás, hintázás, Dávidnak délelőtti alvás) hogy maradtunk. Sebaj, mañana.  Ezt a hasznos helyi mondást (jelentése reggel, azaz „majd holnap”) a lányok pillanatok alatt megtanulták. Bármit kérünk, kórusban kiabálják, hogy „mañana, mañana.” Azt hiszem nekem is be kell vennem a szótáramba, jól jön majd, amikor fagyit szeretnének.

Calippo

A nap egyetlen komolyabb programpontja végül a bevásárlás lett. Elsétáltunk a kb 1 km-re lévő nagyobbik kisboltba és vettünk ebédnek valót, valamit a hazaútra némi rágcsát és fagyit. Hanna és Léna kipróbálták a helyi Calippot, ami egy 30 cm hosszú műanyagzacskóban megfagyasztott színes, cukros víz. Szerintem elég bizarr, de a lányok nem panaszkodtak. Az úton szedtünk 2 kg mangót a földről, amit hazaérve Árpi felszeletelt és mivel a lányoknak nem ízlett, kénytelenek voltunk ketten megenni. Hát mit mondjak? Nem csak a Calippo más errefelé.

Vásárlás...

A lányok félig-meddig panaszosan mondogatták, hogy eddig minden kajában volt bab. Ezért aztán ma paradicsomos tésztát ettünk. Hatalmas paradicsomokat lehet kapni a boltban, azokból készítettük a szószt, ami tényleg finom lett.  A sajt viszont errefelé nagyon drága, de legalább igen rossz. A lányok ennek ellenére nyelték, mint kacsa a nokedlit. Hannus 3-szor vett és Léna sem kifogásolta, hogy valódi paradicsomot kell ennie. Úgy látszik, tényleg csak rendesen ki kell éheztetni őket.

Ma sok időt töltöttünk a fenti ház teraszán. Az Internet miatt mentünk oda, de aztán kiderült, hogy hatalmas élet van arrafelé. Összeismerkedtünk az egyik itteni lakóval, egy amerikai nénivel, aki nyugdíjas korában jött Costa Ricában és már nem is akar elmenni. Van egy hatalmas, öreg kutyája és saját bevallása szerint jobbára csak lustálkodik (mármint a néni).

... Dávid unalmában elaludt

Holnap szeretnénk elmenni abba az étterembe, ahol a kanadai apuka dolgozik, mert most próbálják ki először az új menüt, amit ő tervezett. Ő is egy fura szerzet. Végzettségét tekintve mérnök, de szakácsként dolgozik. Egyedül neveli a 8 éves kisfiát, mert anyuka – aki szintén a környéken lakik – gyakorló elmebeteg (bipoláris). Az országból elmenni nem tudnak, mert a kisfiú útlevele anyunál van, itt viszont mostanáig nem nagyon talált munkát. A házibácsinak segédkezik lakhatásért, illetve a másik amerikai néninek főz ételért cserébe. Most nagyon bizakodó az éttermi lehetőség miatt. Azt mesélte, hogy a tulajdonosok Costa Ricának abból a részéből származnak, ahol egy kis fűszer már egzotikumnak számít, így eddig csupa unalmas kaját készítettek. Ezen fog ő változtatni az új menüvel. Holnap kipróbáljuk.

Tortillába tekert pillecukor

A pillecukrot végül nem tábortűzön sütöttük meg, hanem a gáztűzhelyen. Egy részét tortillába olvasztottuk, hogy ne maszatolja össze a konyhát. Szerintem vicces volt és Lénának is ízlett, de Lulu és Árpi szerint a végeredmény botrányosra sikeredett. Hannus megkóstolta, majd diszkréten kért egy vajas kenyeret. Dávid nem kapott pillecukrot.