2014.01.19 Az utolsó hét

Atenas a távolból

Ez volt az utolsó hetünk itt Costa Ricában. Az égvilágon semmit sem csináltunk, csak sétálgattunk, beszélgettünk és ettünk egész nap. Árpinak kezdetben voltak nagy tervei: autót bérlünk és túrát teszünk ide vagy oda, de aztán győzött a lustaság. Sokat utaztunk az utóbbi időben és fáradtak vagyunk. Az egész napos pakolásra és a 17 órás repülőútra pedig rá kell pihenni.

A park

Nem is mentünk sehová. A nap nagy részét a parkban töltöttük, ahol gyakorlatilag egy padon ülve fogadóórát tartottunk. Ücsörögtünk, néztük ahogy a gyerekek szaladgálnak és minden arra járó ismerősünkkel beszélgettünk egy kicsit. Volt akivel sokat. Atenas kis város, úgyhogy ez alatt a hét alatt tényleg mindenkivel találkoztunk, aki számít. Kivéve Rogerrel. A lányok ugyan minden fehér terepjáróra rámutattak és állították, hogy ő ül benne, de szerencsére mindig tévedtek. Vele nem lett volna kedvem csacsogni.

Hűtőszekrényünk és főzőlapunk nem lévén komoly konyhai bravúrokra nem lettünk volna képesek, ezért már a hét elején megbeszéltük, hogy étteremben eszünk. Minden nap másikban. A reggelt mindig a kedvenc ABC-nk kávézójában kezdtük. Itt ittunk egy tejeskávét és ettünk hozzá szendvicset, sütit, fagyit, mikor mit. Ezt követte némi lézengés a városban, majd az ebéd. Utána újabb jövés-menés, parkban társalgás, végül pedig vacsora otthon a teraszon. Sajtkrémes kenyér avokádóval. Néha avokádóval és paprikával. Nem túl változatos, viszont igen pihentető program.

A lányok iskolája
A kép még az esős évszakban készült. Mostanában nem volt semmi csapadék.

A legutóbbi távozásunk Atenasból kissé rohanósra sikerült és emiatt erős hiányérzetem maradt. Most viszont minden fontos helyet végigjártunk, minden ismerősünktől elköszöntünk, mindenkinek megígértük, hogy amint tudunk visszajövünk és természetesen mindenkit meghívtunk látogatóba Magyarországra. Így már teljesen más lesz hazamenni.

A félcső fele (=negyedcső)

Holnap irány Budapest! Majd még beszámolok az előreláthatóan remek 17 órás út gyötrelmeiről, aztán lassan véget ér a blog és ezzel írói karrierem is. Az elmúlt 7 hónap alatt, ahányszor valami vicces/kedves/érdekes történt, mindig az járt az eszemben, hogy milyen jó kis bejegyzés lesz belőle. Most ennek is vége. Kicsit sajnálom, mert élveztem az írást, viszont talán több időm marad esténként krimit nézni Árpival. Minden rosszban van valami jó.  

Végül pedig egy idevágó (Facebook) idézet Árpitól:

Goodbye Costa Rica! 

We are going home. 
Suddenly this nonsense logo I saw on a raft got a brand new meaning.