2014.01.12 Halszerű csirke, csirkeszerű hal

Kirúgtunk a hámból, étteremben vacsoráztunk. Nem volt egyszerű, de végül megoldottuk. Az első helyen rendezvény volt. A másodikban kizárólag halat és rákot készítettek. A harmadiknál nem nagyon volt választék, de elegünk lett a mászkálásból, így itt megállapodtunk.

A nagyjából 2 féle nem hal- és/vagy rákétel közül kiválasztottuk a karibi csirkét, mint olyasmit, amit jó eséllyel minden gyerek és minden felnőtt szívesen fogyaszt majd. Fontos, hogy rendelésnél külön kimondtam mindkét szót (karibi és csirke)! Mindenféle félreértés, összetévesztés, csak írni tudok, olvasni nem kifogás tehát kizárt. 

Kicsivel később meg is hozták a két tál főételt és a rengeteg különböző köretet hozzá. Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, csak a csirke volt picit halszerű. Nem nagyon, de időről időre felmerült a kérdés hogy vajon biztosan csirkét eszünk-e. Nem volt hal szaga, sőt hal íze sem és helyenként kissé mintha rágós lett volna. Ugyanakkor csirkének sem igazán tűnt, mert olyan kis vékonykára szelték, meg amikor nem rágós volt, akkor gyanúsan omlós volt. De hát csirkét kértünk, csirkének kell lennie.

Útközben újabb lajhárt láttunk, ezúttal egy ázott példányt
A képre kattintva nagyban is megcsodálható a vicces kis feje

Amikor eljött a fizetés ideje kihozták a számlát, és hogy, hogy nem, a 2 tál főétel 8400 helyett 11.000 colónba került. Hoppá! Itt egy kis tévedés történt, kérem szépen! Neeem, nincs itt semmiféle tévedés. Roston hal, darabja 5500, 2 darabja 11.000. Egy elsős is ki tudja számolni. Roston hal egy csomó szósszal a tetején? Nem karibi, nem csirke, hanem roston hal. Logikus.

És ismerős is. Meg volt már nekünk a trükk, csak kicsit másképpen. Első nap egy tál étel helyett kettőt hoztak, ma csirke helyett a sokkal drágább halat.

Nem lehet hal, csirke volt az! Mi csirkét rendeltünk és punktum! Pincérünk ahelyett, hogy meglepődött volna, esetleg némi magyarázkodásba kezd, ha már ilyen rútul átvert, ő inkább a sértődöttséget választotta. Miért nem szóltunk időben? Szólnunk kellett volna, hogy mást kaptunk, mint amit rendeltünk! Annyira jól adta a műfelháborodottat, hogy meg is kérdeztem, vajon hozott-e volna másik ételt, ha mi időben észrevesszük, hogy ez a karibi csirke tulajdonképpen nem karibi és nem is csirke? Azt mondta igen. Gondolom átadta volna a halunkat a szomszéd asztalnál ülőknek, nekünk meg hoz egy másik adagot. Teljesen életszerű. Ja, mégsem az, mert rajtunk kívül épp senki sem evett az étteremben.

Sebaj. Úgy tűnik ez is része a karibi életérzésnek. Egyet rendel, kettőt kap, hármat fizet. Vagy valami ilyesmi.

De nem hagytuk magunkat, szegény ember meg igen meg volt ezen bántva. Kicsit sajnálom, mert az étel finom volt, akár jól is végződhetett volna az este. Mivel azonban úgysem terveztünk itt enni többet (holnap megyünk vissza Atenasba), végül is teljesen mindegy. És legalább tanultunk egy új cselt. Ki tudja? Egyszer még jól jöhet.