2014.01.11 Parque Nacional Cahuita

Parque Nacional Cahuita

Átkelés a folyón

Ma hatalmas túrát tettünk. Nemzeti park oda-vissza, kirándulás, bevásárlás, strandolás, összesen 15 km. A lányok egyszer sem mondták, hogy fáradtak. Jót tett nekik a sok rohangálás, amit az elmúlt napokban „sportolás” címszó alatt műveltek.

Maga a Nemzeti Park gyönyörű. Igazi karibi fíling fehér homokkal, pálmafák között felsejlő kék vízzel és szemtelen majmokkal.

Szárnyas-saslik

A látogatók egy kicsiny ösvényen sétálgathatnak, hol közvetlen a parton, hol valamivel beljebb a dzsungelben. A teljes túra 8 km, de mi csak a bejárattól 3.5 km-re lévő félsziget csücskéig kirándultunk el. Útközben láttunk egy kígyót (állítólag ártalmatlan) és néhány majmot, valamint egy finn párocskát. Már ezek is mind nagyon különleges élményt jelentettek, de a legjobb még csak ezután következett.

Kígyó

A félsziget csücskéhez érve szó szerint megrohantak minket a majmok. Amint odaértünk, megláttuk az elsőt. Egy viszonylag alacsony ágon ült és ananászt rágcsált. Többen is fotózták. Hamarosan előkerült egy újabb majom, aki szintén az ananászra pályázott. Majd még kettő. 

Elkaplak!

Szép lassan közeledtek hozzánk, mígnem az egyik leugrott a fáról, odaszaladt Hannushoz és megpróbálta kitépni a kezéből a kekszes zacskót. 

Itt még barátkozni próbáltunk volna

Lett is nagy sikítozás, még egy bilincsel rendelkező parkőr is megjelent, hogy segítsen. Szerencsére nem volt rá szükség, mi voltunk az erősebbek. Egy mozdulattal kirántottam a majom kezéből a zacskót és elrejtettem a hátizsákban. Hannusnak kisebb ijedségen kívül nem lett baja, úgyhogy megúsztuk a tetanuszt.

Már éppen indultunk volna tovább, amikor közvetlen mellettünk kikötött egy motorcsónak. Beszállt néhány turista, de még mindig maradtak szabad helyek. Árpi gyorsan egyeztetett a kapitánnyal, mi pedig már másztunk is be, hogy felvegyük a mentőmellényeket. A tengeren hatalmasak voltak a hullámok és a hajó úgy száguldott, mintha valami akciófilm üldözési jelenetében volnánk. Még Dávid is megilletődhetett, mert ahelyett, hogy kiabálva igyekezett volna a tengerbe vetni magát, szelíden hozzám bújt. Ez tőle annyira szokatlan, hogy talán még sose fordult elő. Ébren legalábbis biztosan nem.

Közelkép

Olyan izgalmas volt az út, hogy a hölgy utasok egy része hangosan sikoltozott és férfikísérőik vállába temették arcukat, hogy ne is lássák, mi folyik a vízen. Breaking news: ezúttal a sikoltozó nőszemélyek egyike sem én voltam. Részemről hidegvér és pókerarc. Luca pedig csak lemondón legyintett: „Costa Ricaiak, ezek mindentől félnek”.

Hát te meg mit nézel?

Este Hanna megfőzte a tejberizst. Nagyon finom lett, de Hannus keze elfáradt a nagy kevergetésben. Ezt kissé nehezményezte. Ennek ellenére ígérte, máskor is főz majd nekünk.

Egyre biztosabb, hogy Dávid fején a pukli elfertőződött szúnyogcsípés, ugyanis a krém hatására határozott javulásnak indult. Aki tehát Sigourney Weaver-re és apró Alien-ekre számított, annak ezennel csalódást kell okoznom. Csak egy buta szúnyog volt a tettes és hamarosan nyoma sem lesz az egésznek.

A csónak