2014.01.14 A nyolcadik utas két kukac

Bizony, mégiscsak kukacok voltak Dávid fejében. Ez a rossz hír. A jó az, hogy  végre kijöttek onnan. Nem maguktól, kellett némi segítség, de a lényeg, hogy kint vannak, és nem bántják többé szegény babát.

A szomszéd kislányok

A dolog úgy néz ki, hogy a bagócs rárakja a petéit egy szúnyog hátára, aki miközben megcsípi az áldozatát, a bőrére pottyantja azokat. Az élelmes kis dögök pedig azonnal bemásznak a bőr alá és ott növésnek indulnak. Ha nem bántják őket, akkor nagyjából két hónap után maguktól is távoznak, addig pedig egy aprócska lyukon keresztül veszik a levegőt. Dávid fején két ilyen lukacska volt. Egy a tarkója fölött picivel, a másik a fülcimpáján. Mivel azonban sosem láttuk, ahogy a kukac levegőt vesz - pedig ez állítólag jól látható - folyamatosan bizonytalanok voltunk a dudor és a lukak eredetét illetően.

Amikor éppen már azt hittem tudom, hogy nem kukacról van szó - hisz olyan szépen gyógyult a krémtől - összetalálkoztunk egy ismerőssel a parkban, aki egy pillantást vetett Dávid fejére és azonnal felállította a diagnózist: emberbagócs és sürgős műtétre van szükség. Értsd, ismer valakit, aki most rögtön ki tudja szedni.

Azonnal taxiba ültünk és meg sem álltunk gyermeke anyjának házáig, ahol az egész család akcióba lendült. Hoztak olajat, fülpitiszkát, szemöldökcsipeszt és Dávidnak kismackót, hogy legyen mit nézegetnie bagócsvadászat közben.

Kilátás a teraszról

Anyuka először a fülpiszkáló segítségével vastagon bekente olajjal a lukat, majd várta, hogy a dög kidugja a fejét és levegőt vegyen. Abban a pillanatban, hogy ez megtörtént, erősen nyomni kezdte a dudort, mint egy ronda pattanást, miközben az öccse készenlétben állt a szemöldökcsipesszel, hogy szükség esetén megragadja a kukac fejét és kirántsa a búvóhelyéről. Erre az első lárvánál végül nem került sor, ugyanis a szakszerű nyomás hatására a kukac elkezdett kifelé jönni. És jött. És csak jött. Sokkal nagyobb volt, mint amit valaha el tudtunk volna képzelni. Már majdnem egy centiméterre kilógott Dávidból, amikor egy utolsó, határozott nyomás hatására végül kirepült. Most már nem csak hosszú volt, de kövér is. És olyan undorító, hogy azt hittem kiteszem a taccsot. Vagy elájulok. Esetleg mindkettő.

Dávid nem volt különösen boldog a nyomkodástól, de olyan nagyon nem is zavartatta magát. Sokkal jobban visít például, ha elvesszük tőle a lányoktól ellopott savanyúcukorkát. Így pedig, hogy szétszórhatta az összes fülpitiszkát, azt hiszem még élvezte is a dolgot.

A második kukac kicsit nehezebben adta magát, azt már csipesszel kellett elkapni, de az egész így sem tartott tovább egy percnél. Látszott, hogy valódi szakértőkkel állunk szemben.

Amikor túl voltunk az eltávolításon, a család minden tagja megcsodálta Dávid fején a kukacok hűlt helyét és kicsit szörnyülködött azon, hogy valóban milyen nagy és ronda volt mindkettő, de igazából olyan nagyon senki nem volt kiborulva a történtektől. Mindenki látott már ilyet, a szerencsésebbek maguk is átélhették valamikor. Tehát semmi extra, business as usual.

Egyes számú kukac (a kettes nem élte túl)

Mi azért nagyon megkönnyebbültünk, amikor megoldódott a kérdés és igen örültünk, hogy nem egyedül kellett megbirkóznunk a problémával. Még ha ezzel a hirtelen akcióval meg is fosztottuk a családot attól az élménytől, hogy személyesen is tanúi lehessenek a lárvák eltávolításának. Ezért mindenkitől elnézést kérünk. Ráadásul még fényképezőgép sem volt nálunk, így nem készülhettek képek, videók, sztárinterjúk. Csak az egyben maradt kukacról csináltunk otthon fotósorozatot.  

Számomra azt hiszem eldőlt a Costa Rica Top 10 első helye. Éljen az emberbagócs! Most már elmondhatjuk, hogy tényleg mindent láttunk.

Mai vicces: 

Luca spanyolul beszél álmában. Léna magyarul válaszol neki, szintén álmában.