2014.01.13 Ismét Atenas

Visszajöttünk Atenasba. Sajnos csak egy hétig maradunk, de nagyon jó újra itt lenni. Egy kicsi apartmant béreltünk ugyanabban az utcában, ahol eddig is laktunk, úgyhogy szinte olyan, mint régen.

Búcsúzóul vidám tengerparti fotók tömkelege
Tengerpart 1

Az utazás kalandosnak indult, de még így is jóval egyszerűbb volt, mint idefelé.

Úgy kezdődött, hogy reggel taxit hívtunk, mert az összes táskánkkal nem tudtuk volna gyalog megtenni az 5 km-es távot a városig. A taxis megígérte, hogy jön. Kicsivel később visszahívott, mert rájött, hogy valójában nem is tudja hová kellene jönnie. Annak ellenére nem tudja, hogy mondtuk neki és hogy egy héttel ezelőtt ő hozott minket ide. Úgy tűnik nem voltunk elég emlékezetesek a három lánnyal és a folyamatosan üvöltő Dáviddal.

Végül aztán megérkezett. Nem ő, hanem a haverja és nem a nagy kocsival, hanem egy sokkal kisebbel, amibe nem fértünk be, de legalább pontos volt. Csak nem mentünk vele semmire. Autó el, újabb várakozás. Még szerencse, hogy úgy kértük a taxit, hogy legyen a busz indulásáig ¾ óránk jegyet venni, ennivalót keríteni, ATM-et látogatni.

Tengerpart 2

40 perc után végre megjött taxis barátunk a nagy kocsival. Bepakoltunk, elzötykölődtünk a buszmegállóig és még mindig volt negyed óránk a jegyekre. Az útravaló kekszekről már gondolatban rég lemondtunk.

Némi sorban állást követően elmondtam a kedves jegyeladó úrnak, hogy 5 jegyet szeretnék a 9.30-as buszra San Joséba. Mire ő elmondta, hogy az bizony lehetetlen, mert, hogy a busz megtelt. Menjünk inkább a 11.30-assal.

Ne már! Ez nem lehet igaz! (a tagadás)

Ezért rohantunk és idegeskedtünk mostanáig? Ezért keltünk korán és takarítottuk a házat félálomban? (a harag)

Nem lehet, hogy rosszul tetszett megnézi és tulajdonképpen pont 5 jegy hever még valahol a fiók mélyén a nevünkre kiállítva? (az alkudozás)

Ilyen is csak velünk történik. Most már talán el sem érjük az utolsó – 9 órás - atenasi buszt, és éjszakázhatunk a buszmegállóban a földön. (a depresszió)

És végül az elfogadás: Ha várni kell, hát várni kell.  A jó hír pedig az, hogy ily módon lett két teljes óránk végigjárni Cajuita összes ajándékboltját és megfogdosni minden mütyürt, valamint színes szoknyát, amit csak a környéken kapni lehet. Nem is olyan rossz elfoglaltság. Gyorsan eltelt vele az idő.

Tengerpart 3

Maga a buszozás viszonylag eseménytelenül zajlott. Dávid sokat aludt, a lányok pedig ügyesen - és ami a legfontosabb csendesen - nyüglődtek a helyükön. San Joséban átszálltunk az atenasi járatra és 6-kor már itt is voltunk az új lakásunkban. Holnap indulhat az egyhetes ismerős- és barátlátogatás!